A democratia agonizál. Betegágyát körülveszi a síró és ujjongó sokaság s
azt hiszi, hogy zajával életet lehelhet a haldoklóba. Pedig már csak
mesterségesen hosszabbítják napjait. Aethert lehelnek belé,
galvanizálják elhidegülő végtagjait, gyorsítják szívverését; de meg kell
halnia az agonizálónak, ezt kivánja az erkölcsi világ törvénye.
Egy geniális barátom e napokban lelkesen vitatta előttem, hogy meg kell
nemesíteni a szabadelvűséget, becsületessé kell tenni a democratiát és
morális alapon újra meg lehet erősíteni. Nagyon szép, de lehetetlen
gondolat.
De hát miért ne lehetne megnemesíteni a democratiát? kérdi a t. olvasó.
Egyszerűen azért nem, mert a democratia nem egyéb mint a realismus
szétmállása, decentralisatiója, a szép, jó, igaz eszméinek teljes
elválása, egymás közötti bomlása. A szépnek ellensége lesz a jó, a jónak
az igaz. Mindegyik felmondja a szolgálatot. Ilyenkor minden szétmállik.
A családban az atya helyét elfoglalja az asszony, a szülőkön
követelőznek a gyermekek. A testületek élén síma, nyájas főnökök
állanak, mert az erélyes és szigorú elüljárót megbuktatják az alattvalói
vagy ezek pártfogói. A ministertől lefelé minden főnöknek nyájasnak,
szeretetreméltónak kell lennie, különben ezer kellemetlenség éri; a
vidék fellép a központ ellen és nem lehet megtagadni kérelmét,
dohánygyárakat, vasúti üzletvezetőségeket, vicinálisokat, királyi
táblákat és törvényszékeket stb. stb. kell neki juttatni, különben
felzúdúl és nem választ kormánypárti képviselőket. Az ország érdeke
ilyenkor a vidék érdeke. Hivatalokat teremtenek, mert a realismus alatt
soha sincs elég hivatal és a vidék legtávolabbi korteseinek állásokat
szereznek s pályát nyitnak a szegény ember tehetséges és élelmes fiának.
A politika és erkölcs is elválik egymástól. A minister, államtitkár
hazudozik mint a megszorúlt gyermek. Csűri, csavarja az igazságot,
melyet nem lehet kimondani. A fölebbvalónak nincs érzéke az igazság
iránt, mert hazudozással kell elaltatni, csillapítani az alattvalók
féktelen individualismusát. A férj hazudozik nejének, a szülők apró
hazugságokkal csitítgatják követelődző gyermeiket, a polgármester, a
főispán meg az alispán és szolgabiró komoly füllentésekkel hallgattatják
el a panaszos feleket. Hazudozva udvarol a férfi a nőnek, szóval a
tekintély képviselői, a társadalmi, közigazgatási, politikai stb. ügyek
vezetői nem lehetnek el folytonos füllentés, nyájas hazudozás, ügyes
furfang és ravaszkodás nélkül.
Igy rajzolhatnám a jónak és szépnek szerepét a realismus democratiája
alatt. Tessék már most megnemesíteni ezt a democratiát. Lelki, erkölcsi
nemesség és democratia annyi, mint fából vaskarika. Együtt véve képtelen
állítás, mely önmagának mond ellene.
A társadalomnak azonban meg kell nemesednie. Igy nem maradhat. A szép,
jó és igaz eszméje annyira elvált egymástól az egész világon Londontól
Pekingig és San-Franciscótól New-Yorkig, hogy tovább nem mehet ez a
szétválás. Most tehát e három eszmének egyesülnie kell.
Ez az egység azonban a legsötétebb reactió, a mitől a bécsi és budapesti
democraták éppen úgy rettegnek, mint a pekingi vagy chicagói realisták.
Ez a reactió megveti az anyagiságot és érzékiséget, rajong az istenért,
a vallásért, a morálért; gyülöli felebarátját, ha hitvány, jellemtelen
ember; tiszteli az erényt, az igazságot, szigorú törvényeket hoz
érdekökben, édes testvérekké lesznek a politika és vallás emberei, a
mitől retteg minden léha realista, derék szabadelvű és democrata.
Ilyenkor kisebb-nagyobb mértékben theocraticus lesz a politika, nagy
befolyásra tesz szert a papság és az aristocratia, uralomra jut az igazi
tisztesség és a valódi becsület, miután oly sokáig uralkodott a talmi
vagyis a lovagias becsület.
A democratia tehát nem kerülheti ki sorsát, neki szegénynek meg kell
buknia. Keresztyén és zsidó democratáink éppen oly kevéssé tarthatják
életben, mint a socialisták, a kiknek szintén el kell pusztulniok az
idealismus nyomása alatt, mert mikor az egyetemesért rajongunk, nem
lelkesedhetünk a leghatártalanabb individualismusért, melynek képviselői
a szegény socialisták.
Vigasztalásukra legyen mondva, hogy mivel aránylag rövid ideig tart a
szélső idealismus uralma, annak idején újra feltámadnak a demokraták és
socialisták. Beatam resurrectionem!