– Hm, gondolá magában a Kapudán. Ezt bizonyosan valami softa irhatta,
mert a csizmadiák nem tudnak irni. Szép irása van, szeretném megfogadni
teszkeredzsimnek.
A mint közelebb lovagolt a palotához, nagy néptömeget látott az előtt
összeseregleni, kik között egy lovas kikiáltó trombitált hosszú
tárogatóval, egyikével ezen mérföldekre hallatszó, lázító szavú török
kürtöknek, a mik minden stambuli lázadásnál használtatni szoktak.
A kürtszóra összecsődült népnek ilyen szavakat hirdete a kikiáltó:
– Istambul lakosai, igazhivő müzülmánok! A mi parancsnokunk, Halil
Patrona janicsárok főnöke nevében és Szulali Hasszán, sztambuli biró
nevében hirdetem tinéktek, hogy minden igazhivő müzülmán zárja be
boltját, tegye le kézi munkáját és gyülekezzék a piaczokra; a kik pedig
kenyérsütők és mészárosok, azok be ne csukják boltjaikat, hanem nyitva
tartsák, mert a ki ellenkezőleg cselekszik, annak boltja közragadmánynyá
fog tétetni. A kik pedig hitetlen gyaurok laknak Stambulban, azok
maradjanak házaikban békén és ki ne mozduljanak onnan, és senki sem
fogja őket ott bántani. Ezt hirdetem én tinektek, Halil Patrona és
Szulali Hasszán nevében.
A Kapudán végighallgatta a hirdetményt, ekkor odarontott lóháton a
kikiáltóhoz s kivevén kezéből a tülköt, úgy veré azt annak hátához, hogy
szintúgy döngött s akkor dörgő szóval kiálta az egybegyűlt néphez:
– Semmirekellő csőcselékhadak! Piszkos naplopók, iszaptaposó
kecsege-fogók, szurokharapó papucsfoldozók, guggon ülő afionevők, ti
aspergyűjtögető, singgel mérő kupeczek! ti csomótaszigálók, ti
ringyrongy, aludttejtől részeg szemétnépek. Én szólok hozzátok Abdi,
Kapudán basa, s csak azt sajnálom, hogy nem kérhetem kölcsön valamely
gyaúr magyarnak a nyelvét, hogy összeszidhatnálak benneteket úgy,
illendő káromkodásokkal, a hogy megérdemlenétek. Mi kell nektek? Nincs
mit enni inni? Meguntátok a békét s háború kellene? Háború ugyebár? De
ti magatok nem mennétek oda? ti csak itthon szerettek hadakozni
asszonyok és szűzek ellen s ostromot futni nem várak, hanem boltok
ellen? Takarodjatok haza, a honnan eljöttetek, mert a kit egy óra mulva
az utczán találok, annak feje az igazság sátora[17] elé fog gördíttetni!
Ezt mondva megugratta lovát Abdi basa s a legsűrűbb néptömegen
keresztülnyargalt. Ez ijedten oszlott szét előtte s a Kapudán büszke
önérzettel látta, mint bujnak az emberek előle házaikba, s tisztulnak el
az utczákról és háztetőkről.
Ellentállás nélkül nyargalt be a városba. Minden utczaszegletben
megfujta az elvett kürtöt, s tartott az odagyűlt népnek válogatott
mondásokat, ami azokat mindenütt szétoszlatá.
Majd a Bezesztánra jutott, a hol minden bolt be volt zárva.
– Nyissátok ki boltjaitokat, ebek! ordíta Abdi a csoportozó
kereskedőkre. Talpaitok viszketnek talán, vagy füleiteket s orraitokat
untátok meg viselni? Kinyissatok minden boltot rögtön, mert a ki zárva
hagyja azt, boltajtaja elé akasztatom fel!
A kalmárok megszeppenve engedelmeskedtek.