A Valideh szultána születésnapja volt.
Mahmud anyja, a szultána, franczia nő volt, kinek szülői Martinique
szigetén éltek, ifju korában felküldék őt Párisba, ott a kegyes nénék
zárdájában nevelték tizenhat éves koráig, akkor visszahívta őt a család
a szép déli szigetre Afrika tulsó oldalán. Útközben a hajót zivatar
roncsolta össze s egy más gálya szabadítá meg az utasokat, azt pedig a
sík tengeren berber kalóz fogta el, s a szép franczia leánykát eladták a
szultánnak.
A többit aztán tudjátok.
Elle eut beau dire: Je me meurs!
De nonne elle devient zultane…
_Hugo Victor._
Mondhatta ő: Meghalok!
Apáczából lett zultána…
Azok a szegény virágok, kiket a világ minden részeiből vásárra hordtak
össze a nagyúri hárem számára s a kik nem tudnak egyebet mint szeretni,
elhalaványultak az európai műveltségű hölgy ragyogó szépsége és szelleme
előtt, ő lett Szelim kedvencz neje, ő szülte neki Mahmudot és fia jobban
szerette anyját, mint valamennyi hölgyeit.
A Valideh születésnapjára nagy meglepetés várta őt. A szultán titokban
intézett el mindent.