Szajna. Ez a csecsemő folyó? Ez a smaragd pocséta? Ez a játékvíz? Inkább
egy kokott sötétzöld parfümjének gondoltam volna.
*
Különös, hogy a francia nép milyen kevésre becsüli a kényelmet.
Boldogan, de bohémmódra él, mintha minden pillanatban helyet akarna
változtatni. Micsoda liliputi mozsdótál, divány, szék van a szobámban.
Mi magyarok otthon a kávéházba is beköltözünk. Ők otthonukba is csak
szállást vesznek. Ötven, vagy száz évre.
*
Páris megtanit arra, hogy nem vagyok fontos. Meggyógyitják a beteg
tüdőmet és májamat, de az egészségesre csöppet sem vigyáznak. Ma azt
írtam haza, hogy egészséges vagyok. De ha most meglát egy apacs, azonnal
halálos beteg leszek.
*
Találkozom egy magyar íróval, aki a vendéglőben hangosan beszél intim
dolgokról, magyarul. Attól tartok hogy a körülöttem ülők mind magyarok.
Megkérem őt, beszéljen inkább franciául. Akkor nem értik meg, sem a
magyarok, sem a franciák.
(1913.)