Vajjon mi lesz az emberből? A keresztény hit szerint lélek, a zsidó
szerint hamu, a pogány szerint pedig liliom, vagy kalarábé, szitakötő,
vagy kukac, fecske, vagy görény. Ezzel szemben az amerikai _Western
Nitroglycerin Manufacturers Association_, mely a yankee-k
vallásfelekezetét képviseli, azt vallja, hogy az emberből halóporában
dinamit lesz. Az amerikai lőszerbetyárok a koporsók fedelére többé nem
azt írják: _Béke hamvaira!_ Csak ezt: _Vigyázat, robban!_
Végre olyan hír érkezett hozzánk, melyet maga a szatiraíró sem feszithet
tovább, a _money-making_ olyan tréfás borzadalma, mely páratlanul áll a
háború bűnlajstromában, és külön figyelmet érdemel. Egy chicagói gyár
felásatja az európai harctéren elesett katonákat, hogy a csontok enyves
leveséből nitroglicerint főzzön. A glicerin, mellyel szeles téli időben
kezünket finomitjuk, a szelíd, édes pipere-glicerin, melyből
könnyűszerrel, nagyon egyszerű úton teremtik elő vad és irtózatos
testvérét, a nitroglicerint, eddig állatok csontjaiból készült. Minthogy
pedig náluk fogytán a csontkészlet, az ember csontjára került a sor.
Egyelőre csak a halottak csontjaira. Az elevenek csontjára csak később.
Annyi azonban máris bizonyos, hogy nemcsak a dohányzószobában van vége
az idillnek, de a temetőben is. Régi együgyű költők valaha milyen
bizakodóan daloltak az enyészetről, mely ízekre bontja a hust, az inakat
s csöndesen megőrli, semmivé – áldott, porhanyó lisztté – darálja a
nagyon is kemény csontokat, melyek ennek a mulandó életnek pillérjei és
vastraverzei. Mindez már hiú álom, költői ábránd, a régi, boldog,
patriárkális mult kiváltsága az újvilág gyermekének. Nincsen többé
pihenés a csigás homokban. Szegény halottak is csak félszemmel
aludhatnak, nyúl-álmot, mint azok, akik hajnaltájt a keltőóra berregését
várják, vagy mint akik a gőzfürdő pihenőjében szunditanak álmatlan
éjszaka után s uj vendégek jöttén akármikor felrázhatja őket a
fürdőszolga. Hiába hivatkoznak arra, – az árvák – hogy már levetkőztek,
a garderobe-ban hagyták életüket, egy szögre akasztva. Mert jönnek az
amerikai csiszárok és sorozzák őket is, a halottakat. Lehet, hogy vége
az életnek, de még mindig nincs vége annak, amit többre taksálnak az
életnél. Végre az ember nem rázhatja le kötelességét azzal a kényelmes
kibujóval, hogy meghal.
Alapjában csodálatos, hogy csak erre jöttek rá, a csontjainkban rejlő
dinamitra s nem vették észre, már régebben is, hogy mennyi becses anyag
szunnyad még testünkben, melyet hasonlóan fel lehet használni s egy kis
vegyészeti boszorkánysággal rögtön arannyá is lehet változtatni. Nem
beszélünk a szervezetünkben rejlő káliumról és nátriumról, de tudjuk,
hogy sok szén van benne, valóságos szénbánya, mivel fűteni lehetne, nem
megvetendő mennyiségü foszfor, ami kiválóan alkalmas a büdösgyufák
készitésére, elég sok mész, amivel, ha elegendő emberből vonják ki,
házakat meszeltethetünk, sok klor, amivel diplomaták gallérját és
ingmellét fehérithetjük, esetleg egy modern gőzmosódát, vagy
tisztitó-intézetet alapithatunk vele, sok vas, amit csak szilárditani
kellene, – keressék meg a képletet – s kitünő, olcsó bilincseket
verhetünk belőle, ezenkivül cukor és zsir is, melyből pompás szappant,
ugynevezett emberszappant olvaszthatunk. Nem szabad elfelednünk
ezenkivül az emberből készült csinos iparművészeti tárgyakat, a
hamutálcának használt koponyát, a fogakkal és csontokkal díszitett
gyümölcsöstálat és a nyakcsigolyákból összefüzött ízléses nyakláncot.
Azok a vállalkozók, akik a halottak csontjait felásatják, ugylátszik,
már tultették magukat minden nevetséges erkölcsi aggályon és sokkal
fölényesebbek, mint az emberevők, vagy az indiánok, akik koponyákkal
rakják körül sátraikat, vagy azok a sírrablók, akik a halottak gyűrűit
és aranyfogait csenik el. Ellopják a halottak halálát, fellármázzák az
alvókat, csendháborítók a temetőben. Ismerjük a shakespearei
gondolatsort, hogy a halott fejedelem pora mint válik egy hordóakna
tapaszává, egy söröshordó dugójává. Az amerikai milliomosok ötletes
jóvoltából még különösebb körutazáson megyünk át. Ellenségeink katonája
a halála után ujra hadiszolgálatot teljesit a csontjaiból kivont dinamit
alakjában. Mily borzasztó volt egykor elgondolni a mélabus dán
királyfinak, hogy a térdkalácsunkkal tekéznek. A mai angolok halott
csontokkal akarnak ágyuzni. Azóta az idegrendszerük határozottan
rendbejött.
Ezzel uj korszak kezdődik az ember történetében, mely az energia
megmaradásának elméletéhez, az eleven erő csodálatos körforgásához
szolgáltat uj és értékes bizonyitékokat. Te pedig, ember, ne higyj többé
a nyugalomban. Sem a földi, sem a síri nyugalomban. Szomjuhozod a
halált, de mindhiába. Neked élned kell, örökké való életre vagy
elkárhozva. Örökké való vagy, mint a pokol, sohasem elpusztuló, mint az
orkán és a tenger haragja. Halálod után egyszerre átváltozol, nem az
indus hitrege, csak az amerikai pénzérdek nyomán robbanó gyapottá, tüzes
puskagolyóvá, soha meg nem szünő kárhozattá, halál egy uj halállá,
futsz, sivalkodsz, repülsz, megveszekedett démon, öntudatosan-öntudatlan
a kopár, végtelen levegőben. Nem tudjuk, mennyi a nitroglicerin
öntudata, és mit gondol az emberből készült dinamit, de valószínünek
tartjuk, hogy az ő gondolkozása is nagyon emberi. A semmi vagy ember, s
nem semmisülhetsz meg, mert a semmi lerombolhatatlan, a gyűlölet vagy, a
halál vagy, s nem halhatsz meg, mert a halál nem halhat meg soha.