Csodák történnek; de csak Francziaországban.
Ha például fölteszszük ezt a kérdést: kié a nagyobb hatalom a világon; a
szerelemé-e, vagy a becsületé? Mindenünnen azt a választ fogjuk kapni: a
szerelem a nagyobb úr. Ez a rendes állapot. Az ellenkező, az volna a
csoda.
De Cossé Arthur, Gonnor ura, egyike volt a franczia lovagvilág
leghíresebb gavallérjainak. Csatamezőkön annyi babért szerzett a
kardjával, a hány mirtuszt hizelgő szavával a nők világában. Jó kedvű,
jó czimbora, ivásban, vívásban senkitől le nem győzve; várostromokban
diadalmas, akár férfi, akár nő volt a vár ura.
De egyszer még is talált egy bevehetetlen erősségre. Az volt Ceton Renée
kisasszony szíve. Hátramaradt arczképéről itélve, mely ott látható a
Louvre képtermében Medicis Katalin koronázási tableauján, elsőrendű
szépség. A királynő kedvencz udvarhölgye volt; zárdában nevelték,
szigorú erkölcsben, vallásosságban, a mihez járult – alapul –
veleszületett női büszkesége. S ennek a jól megfundált várnak a
betetőzését képezte az anyai gondviselés. Renée kisasszonynyal szívbeli
viszonyokról csak a mamán keresztül lehetett beszélni. Arthur lovag
őrülten szerelmes volt Renée kisasszonyba; de odáig még sem fokozódott
ez a szenvedelme, hogy a kezét megkérje. A csere-kereskedés csak a
barbár népeknél járja, kivált szerelem dolgában; czivilizált ember vagy
fizet – vagy lop. Az utóbbi tisztességesebb.
Akadt azonban egy előkelő úr, a ki elszánta magát, a drágán tartott
szépséget ezen az áron is megszerezni. Ez volt lord O’Miora, skót követ
a franczia királyi udvarnál. Gazdagsága rengeteg, termete óriási,
étvágya híres, de leghíresebb a nemesi czímere, melynek paizsa fölött a
homlok sisakfőn egy huszonnégy ágú agancs ékeskedik. Az udvari fáma azt
susogja, hogy azok mind meg vannak érdemelve.
De Cossé Arthur lovag nagyhamar értesült Ceton Renée kisasszony
eljegyzéséről s elkeseredésében elvonult a táborba, a hol maga egy
dandárt vezetett. A dandár Abbeville város alatt táborozott.
Ceton Renée kisasszonynak, mamájával és kiséretével, Abbevillen
keresztül kellett utaznia, hogy vőlegényével, a skót lorddal,
egyesülhessen. Útközben a hintónak valami baja esett: ott kellett
maradni, a míg azt a kovács helyreigazítja.
Megtudta ezt De Cossé Arthur lovag, s fölhasználva az alkalmat, fényes
lakomát rendezett az illusztris vendégek tiszteletére, a mit azok
hálásan fogadtak. A lakoma alatt De Cossé lovag kitárhatta a szívét az
utazó menyasszony előtt. A mamát elfoglalták a többi lovagok. A duegna
pedig épen az ostromló szerelmes pártján volt. Megsúgta Renée
kisasszonynak, hogy skót vőlegénye eretnek! És akkoriban épen
elkeseredett harczok folytak az igazhivők és a hugonották között
Francziaországban. Egy eretneket megcsalni nem bűn, sőt erény. Elfér a
skót czimer homlokán még egy huszonötödik ág is; sőt annál szebb lesz
tőle. A szép menyasszony szíve megnyilt a szerelmes esdeklései előtt.
Megegyeztek benne, hogy a duegna által ártatlan port (altatót)
kevertetnek a mama éjjeli marmeládjába, s aztán az éj csendjében odajön
a lovag az imádottja ablaka alá lóháton; a nyeregből könnyen fölhághat
az ablakba, s boldogságának semmi sem áll többé útjában.
A paradicsom útja ki volt egyengetve.
A vidám lakomát hamar befejezték; a kifáradt utasok iránti tekintetből a
lámpákat kioltották, a tábori őröknek ki lett adva a parancsolat, hogy
ne kiabáljanak, trombitálástól tartózkodjanak ezen az éjszakán;
szerelmeseknek kedvező csöndesség szállt le a vidékre.
E mély csöndességben léptetve közelít lóháton a vendég-kastély felé
köpenyébe burkolva a szerelmes lovag. Egy szöglet-ablak van csak
kivilágítva: az az ő vezércsillaga.
De ugyanazon világító fény felé baktat nagy loholva egy másik lovag is.
Egyszerre érkeznek meg az ablak alá. De Cossé lovag már fogja félkézzel
az erkély párkányát, a midőn útját állja Beaulieu hadnagy.
– Hagyd abba, colonel, veszedelem van; Coqueville kapitány háromezer
hugonottával megrohanta Saint-Valery-Sur-Somme várát s erősen
ostromolja; ha nem sietsz rögtön a fölmentésére, reggelre a hugonottáké
lesz a vár.
A donjon ablakából csöndesen gördült alá a lovag elé a kötélhágcsó.
Odafönn vár rá a paradicsom.
És Cossé lovag visszahajította a kötélhágcsót az erkélyre s kirántotta a
kardját.
«Ezt drágán fogják nekem megfizetni a hugonották! – Fuvasd meg a
trombitákat!»
S abban a nyomban megindult Saint-Valery felé; hajnalig odaért,
szétverte Coqueville seregét, visszavette tőle az elfoglalt várat.
Hanem azt a másik várat, a szép menyasszony szívét, azt elvesztette
örökre.
Ezt nevezzük a mai világban csodának.