Boldogság, szerencse, igazi barátok és méltó asszony jutott neki részül.
A magány kegyetlen fensége, amit Beethoven munkáiban találunk, hiányzik
a müvészetéből. Nem volt teljesen egyedül soha. Egész férfi volt és a
szerelem nem jelentett számára gyötrelmeket, mint Chopinnak. Nem
foglalta le az életet, nem volt neki főprobléma, mert nem kellett
keresnie. Talált nőt, aki teljesen megértette, akit nem lehetett megunni
s aki nem unta meg őt. Innen ered kedélyének rendkivüli
egyensulyozottsága, müvészetének egyenletes biztos, jó tónusa. Nem
kinozták nagy disszonanciák és életének talán egyetlen disszonanciája az
a konfliktus volt, amelybe az őrület kergette. Ezt is tiszta zengő,
gyönyörü harmoniával oldotta meg: az öngyilkossággal.
A többi – az endenichi tébolydában – már nem volt élet, nem volt
muzsika. Az utolsó hősi nagyszerü fortisszimo-akkord – g-moll-akkord –
ez az ugrás volt, ez a repülés a Rajna hidjáról.