Természetes, hogy mindez csak sémaszerü általánosság és a zeneszerzőnek
két ilyen határpéldányszerü fajtája a valóságban sohasem volt meg.
Azonban a felosztás mégsem jogosulatlan, mert olyan szempontokat ad,
melyek hozzásegitenek, hogy a zenei alkotás bonyolult pszichológiai
kérdéseiben tisztábban lássunk és könnyebben eligazodjunk. A
felosztásban a hangsuly nem azon van, hogy programm-muzsikus az, aki
nehezen tanulja meg az összhangzattant és az instrumentációt, hanem hogy
az ilyen művész-csemete azért küzködik olyan sokat a matériával, mert
programmokat akar megvalósitani és azokhoz ragaszkodik. Mig viszont az
abszolut muzsikus nem azért tanulja játszva a mesterségét és hangszerét
is, mert fejlettebb, intelligensebb ember-anyag, hanem mert őt nem
zavarja a programm, nem gátolják nagy tervek és szándékok és minden
figyelmét, képességét a dolog technikájának szentelheti és szenteli.
Azt hiszem, hogy ez a magyarázat, ha nem is tökéletes, de használható.