Magister. Még egyszer egy perccel vissza. Csináljuk újra ugyanazt a
jelenetet! Lassan indíts! Vigyázz! Előre! _Halk, rövid dübörgés._
Mima _a mozdulatlanságból lassan emelkedik fel, újra kezdi ugyanúgy,
mint az imént._… én egyszer minden ok nélkül egy szál… egyetlenegy szál
száraz ibolyát… amit gyerekkorom óta őriztem egy imakönyvben… levélben
elküldtem az anyádnak… névtelenül… minden ok nélkül… ajánlott levélben…
én ezt nem tudom bizonyítani, de nem is kell bizonyítani, mert igaz…
Kegyelmezz! Megkegyelmezel?
János _felordítva_. Igen!!!