Magister _harsányan_. Állj! Állítsd meg a gépet!
_Hirtelen csönd. Mima és János mozdulatlan._
Magister _idegesen_. Rubicante! Itt valami baj van! Ez igent mondott,
pedig megint nem-et kellett volna mondania. Nézzetek utána! A
horganykapocs?
Rubicante. Rendben!
Magister. A karburátor?
Draghignazzo. Tizenötön!
Magister. Szikrabontó?
Draghignazzo. A maximumon!
Magister. Nem értem, miért bocsátott meg neki! Rubicante! Mindenesetre
kapcsold be a pótdinamót! Megvan?
Rubicante. Meg!
Magister. Akkor időkerék vissza húsz másodperccel! Lássuk még egyszer az
utolsó jelenetet! Vigyázz! Előre! _Az emeltyűhöz nyúl, izgatottan néz le
Jánosra és Mimára._
_Halk, rövid dübörgés._
Mima _pontosan ugyanúgy, mint az imént_… a forró könnyeimmel lemostam a
csizmádat, a piszkos csizmádat tisztára mostam a forró, szerelmes
könnyeimmel, csakhogy érezzem, mennyire szeretlek, emlékszel… másnap
nevetve kérdeztem: mitől olyan tiszta a csizmád! Kegyelmezz!
János _ugyanúgy, mint az imént_. Nem!
Mima _ugyanúgy_. Egy pillanatig még! Te! Én egyszer… ezt nem tudom
bizonyítani, én egyszer minden ok nélkül egy szál… egyetlenegy szál
száraz ibolyát… amit gyerekkorom óta őriztem egy imakönyvben… levélben
elküldtem az anyádnak… névtelenül… minden ok nélkül… ajánlott levélben…
én ezt nem tudom bizonyítani, de nem is kell bizonyítani, mert igaz.
Kegyelmezz! Megkegyelmezel?
János _most határozottabban_. Igen!
Mima _felordít_. Oh, te jóságos! _A lábához borul zokogva, pontosan
ugyanúgy, mint az imént._
Magister. Állj! Állítsd meg! Másodszor is ugyanaz a hiba! _Nagyon
izgatottan._ Felség, neki megint azt kellett volna felelnie, hogy «nem»,
– és rá kellett volna kiáltania a nőre, hogy: «Hiába minden könyörgés,
nincs kegyelem, én téged kivégeztetlek!» – és ehelyett kérem, egyszerre
ellágyul, igen-t mond és megbocsát. _Ordítva_. Vigyázz! Mindenki
maradjon a helyén. Magam nézem meg a szikrabontót, talán ott van a hiba.
_A gépmesteri hídról még följebb szalad a gépre._
_János és Mima mozdulatlan._
Rubicante _átkiált a jobboldali hídról a baloldalira Malacodához._
Adjunktus úrnak jelentem, valami nyugtalanító van a gépben, nem akarom a
mestert izgatni…
Malacoda. Na mi az? mi az?
Rubicante. Amióta ez megbocsátott, a csapágyak egyszerre mind
felmelegedtek… Valami belső remegés fogja el az egész gépet… a finom
vezetékekben az emberi könnyek felforrottak… itt valami nincs rendben.
Malacoda. Vészhütőket a csapágyakra! A vezetékeket víz alá. Vigyázz a
manometerre! Odafönt négyszáz atmoszféra. Csak hidegvér.
Rubicante. Igenis.
Magister _ezalatt visszaért a helyére_. Minden kapcsoló egész fordulat!
Minden a maximumra! Rakjatok a tűzre!
Rubicante. Nyisd ki!
Fiókák _gyorsan, némán raknak a tűzre_. Ezalatt:
Malacoda. Mester, ez már a legnagyobb kalória.
Magister. Ne fecsegj! Lezárni a tűztorkokat!
Rubicante. Csukd be!