János. Nem, boszorkány, nem.
Mima _letérdel_. Én egy beteg állat vagyok, zárass éltem fogytáig
börtönbe, de kegyelmezz!
János. Nem.
Mima. Én egyszer betegen és lázban, melléd feküdtem,
mellhártyagyulladással, lázban, te még örültél, hogy olyan forró vagyok…
nem mondtam meg, hogy beteg vagyok… mert láttam, hogy vágyódol rám,
kegyelmezz!
János. Nem.
Mima. És ha semmit se tettem, én bűnös vagyok, és te keresztény vagy,
kegyelmezz!
János. Nem!
Mima _a földön fetrengve, ordítva_. A legutolsó szennyes féregnek, a
kutyádnak, a rongynak, kegyelmezz!
János. Nem!
Mima _már hisztérikus kiáltozással, akadozva, kapkodva._ Én egyszer… ezt
soha nem mondtam meg neked… a választásodon… egy ember vasbottal rád
akart ütni… meg akart ölni… ezt ma se tudod… együtt mentünk… én
felfogtam az ütést az arcommal… az arccsontom megrepedt, akkor azt
mondtam, foghártyagyulladás… operáltak… emlékszel? Még csak meg se
mondtam… most megmondom… kegyelmezz!
János _kegyetlenül_. Nem!
Magister _kéjjel néz le rájuk_. Bravó!
Mima. Én egyszer… mikor férj és feleség voltunk… melletted feküdtem az
ágyban… te aludtál… egy félőrült szerelmes éjszaka után… kielégülten
aludtál… és én úgy szerettelek, hogy nem tudtam elaludni a zokogástól…
és úgy zokogtam, hogy nem akartalak fölkelteni, és kimentem… és künn az
előszobábam állt a sáros csizmád… és én ráborultam a te sáros csizmádra
és csakhogy megalázkodjam a nagy szerelmemben… hogy összetörjem a
lelkemet… hogy a kutyádnál kutyábban szeresselek… a forró könnyeimmel…
lemostam a csizmádat… a piszkos csizmádat tisztára mostam a forró,
szerelmes könnyeimmel, csakhogy érezzem, mennyire szeretlek… emlékszel?…
másnap nevetve kérdeztem: mitől olyan tiszta a csizmád… Kegyelmezz!
János. Nem!
Magister. Bravó!
Mima _végső izgalomban, lihegve rémülten_. Egy pillanatig még! Te! Én
egyszer… ezt nem tudom bizonyítani… én egyszer minden ok nélkül egy
szál… egyetlenegy szál száraz ibolyát… amit gyerekkorom óta őriztem egy
imakönyvben… levélben elküldtem az anyádnak… névtelenül… minden ok
nélkül… ajánlott levélben… én ezt nem tudom bizonyítani, de nem is kell
bizonyítani, mert igaz… Kegyelmezz, Megkegyelmezel?
János _igen rövid habozás után_. Igen.