_Kertre nyíló szép szoba. János egyedül áll a szobában. A kertben, az
ablak alatt megjelenik Alfonz, lengeti kortestollas kalapját és
beordít._
Alfonz. Éljen a mi szeretett képviselőjelöltünk!
Parasztok hangjai. Éljen!
Mima _lelkendezve siet be_. Édes szívem, paripám, itt van a küldöttség.
Alfonz vezeti a küldöttséget. Milyen boldog vagyok. Itt vannak a kedves
kátai parasztok, képviselőjüknek akarnak téged.
János. Hívságos földi dolgok ezek. _Fájdalmasan_. Nem volna jobb
elutazni együtt, mindent felejteni, napfényes Riviera, kék ég, tenger,
rózsák, boldog szerelem…
Mima. Te elfelejted édesem, hogy én egy kirugott nő vagyok, semmi
pozicióm nincs, a bátyám főispán, a nagybátyám államtitkár, és te még el
se vettél, csak viszonyozunk, mert még nincs végük a válópöröknek.
János. Az néhány nap kérdése.
Mima. Épp azért, mire egymáséi leszünk, minden legyen rendben. Te Kátán
képviselő leszel és a Kátai vasrészvényt bevezetik a tőzsdére.