Alfonz. Szeretem, de koldus vagyok. Koldusabb, mint ő.
János. Én gazdagokká teszlek benneteket.
Alfonz. Az nem segít rajtam. Ő téged szeret.
Mima _idegesen, türelmetlenül_. Minek komplikálod, te buta, minek
komplikálod?
János _Alfonzhoz_. Hogy fáj a szívem most érted, te jóságos, hű barát…
_Mimához fordul_… és teéretted, aki olyan régen szereted ezt a fiút! De
nem birom, gyönge vagyok… belepusztulok, ha nem rabollak el tőle!
_Mimához_. Én elviszlek, elveszlek, mert megbolondulok érted… mert
tönkretettelek és meg akarok részegedni attól, hogy hogyan emellek fel a
porból a csillagokig… légy az enyém!
_Mind megmozdulnak. Levélhordó jön._
Levélhordó. Ajánlott levél. Jánosi János úr.
János. Én vagyok.
Levélhordó. Tessék aláírni. _Átad egy levelet és feléje nyujtja a
könyvet._
János _átveszi a levelet, aláírja a könyvet_.