_A gép egy fedő-táblája dübörögve nyílik. Karosszékben ül János,
bekötött homlokkal. Mellette áll Alfonz._
János. Mit mondott az orvos?
Alfonz. Hiszen hallottad.
János. De mikor kikísérted, kint mit mondott?
Alfonz. Ugyanazt, amit bent. Néhány napig maradj nyugodtan. A golyó nem
sértette meg a csontot. Semmi az egész.
János. Te hűséges jó barát! Mellettem álltál a párbaj nehéz órájában.
Most is itt ápolsz, mintha a testvéred volnék.
Alfonz. Mindnyájan testvérek vagyunk. De most másról van szó. Mi lesz az
asszonnyal?
János _izgatottan_. Hol van most?
Alfonz. Ne izgasd magad. Visszament a régi lakásba, megpróbálja megkapni
az urától a ruháit és az ékszereit. De nem hiszem, hogy megkapja. Az ura
gyűlöli. Koldussá akarja tenni.
János. És mindez miattam történik.
Alfonz. Szeret téged. De szegény. Egy szál ingben áll a világban. A
rokonsága előkelő és befolyásos. Ezért rettenetes a helyzete most.
Kidobott asszony.
János. Édes, szép, mártir angyalom.
Alfonz. A részvénytársaságod megalakul. Holnapután vezetem be a Kátai
vasrészvényeket a tőzsdére. Ha ez sikerül…
János. Ha sikerül… fényben fürösztöm ezt a drága nőt… A világ
királynőjévé teszem!
Alfonz. Egyelőre csak koldussá tetted.
_Mima belép._
Mima. Cicám, drágám, kutyám, paripám, hogy vagy? Jobban vagy?
_Megcsókolja_. Dohányszagú vagy. Hát szabad cigarettáznod? Az uram
kilökött. Egy inget nem engedett elhozni. Pöröljem be? Azért se pörölöm
be. Súlyos a sérülésed?
Alfonz. Nem.
Mima. Hála istennek. Autotaxira nem volt pénzem. Konflison jöttem. A
konflisban sírógörcsöm volt. Imádlak. Az ezüst retikülömet se adta ki.
Volt egy zománc bonbonniérem, Párisban vettem, kilencszáznégyben,
aránylag olcsó volt, azt se adta ki. Ugye a golyó nem érintette a
csontot? Borzasztó lett volna, ha a csontot érinti. Egy fagylaltot
ettem, úgy odavoltam. Émelygett a gyomrom az izgalomtól. Szeretsz?
János. Imádlak.
Mima. Előbb azt hittem, hogy a hal volt rossz, amit tegnap ettünk. De
csak idegesség volt. Kilökött nő vagyok. A válópört beadta. A hajtűimet
sem tudtam megkapni tőle. Az anyámnál lakom. Nagyon szépen lakik. De
konyhaszag van a lakásban. Imádlak. Tudod, a konyha belenyílik az
előszobába. Milyen sápadt vagy. Így szép vagy. Te, a kocsiban olyan
rosszul voltam, igazán azt hittem, hogy halmérgezés. Szeretsz?
János. Meghalok érted.
Mima. Az nem sikerült, hála istennek. De most tenni kell valamit.
_Keservesen sírva fakad._ Ezt rendezni kell. Én nem élhetek így tovább
egy napig sem. Alfonz, mondd meg, mit kell tennem. A bátyám főispán, a
nagybátyám államtitkár, mit csináljak egy ingben az utca kövezetén?
Alfonz. János segíteni fog.
Mima. A pénzzel nem érek sokat. A becsületem! A pozicióm!
János. Mindenem a tiéd.
Alfonz. Feleségül fogod venni. Ez kötelességed. _Elfordul és a szemét
törli._
János. Miért remeg a hangod? Miért fordulsz el?
Alfonz. Mert én is szeretem.
Mima _idegesen_. Alfonz, ne komplikáld a dolgot. Nagyon kérlek.
János. Nem komplikálja, sőt egyszerűsíti. Drága jó barátaim, testvéreim
legyetek egymáséi. _Mély fájdalommal._ Én lemondok.
Alfonz. Hogy képzeled, hogy én a boldogulásának útjába állok?