_A gép bal szélső vasfedője elmozdult helyéből és helyén világítani kezd
egy előszobaajtó üvegje. Az üveg mögött látni a férj árnyékát. A szín
jobbszéléről az emelvényen végigsiet egy szobalány és kinyitja ezt az
előszobaajtót._
Férj _belép_. _Haragosan_. Meddig kell csöngetnem, hogy kinyissa?
Szobalány. Mindjárt jöttem, nagyságos úr.
Férj. Mit csinálnak itt velem? A kulcsot nem akarják ideadni, váratnak
az ajtó előtt. Mi folyik itten? Mi történik itt?
Szobalány _sírvafakad_. Én nem tehetek róla, nagyságos úr. _Sírva megy
el balfelé, eltünik a gép egy sötét oldalnyílásában._
_Az előszobaajtó elsötétedik._
Férj _Mima felé megy_.
Mima _hamisan, tettetett közvetlenséggel_. Jóestét édesem. Te csöngettél
olyan sokáig?
Férj _izgatottan_. Miért nem nyitjátok ki rögtön az ajtót?
Mima. Ne légy oly ideges, te engem agyonkínozol, én megölöm magamat.
Férj. Mit várattok az ajtó előtt? Mi történik itt? Hetek óta történik
itt valami a házamban! Érzem, szagolom, tudom. Te megváltoztál.
Nyugtalan vagy. Sose vagy itthon. És ruhák, új ruhák, harisnyák! Egy
szegény ember felesége izgató selyemharisnyákban!
Mima. Te bolond vagy! Kikérem magamnak! _A lábát mutatja._ Ez a rongy?
Ez műselyem! Mercerizált pamut!
Férj. Ez igazi selyem!
Mima. Esküszöm boldogságomra, az életemre, a te boldogságodra és
életedre, hogy műselyem. Te bolond vagy. Én ezt nem fogom türni.
Férj. Hallgass! Most is ez a tétova nézés, ez a rémület a szemedben. Ki
volt itt?
Mima. Senki!
Férj. Ki van itt?
Mima. Te őrült vagy! Itt nincs senki. Béla, te egészen kijöttél a
sodrodból, esküszöm mindenre, ami nekem szent, hogy itt nincs senki!
János _váratlanul előlép_.