Malacoda _láthatatlan kéztől hosszú, vérvörös munkaköpenyt vesz át és
felsegíti a Magisterre. A frakkot kiadja a színpadról._
Magister. Fogd meg!
Malacoda _megfogja János karját_.
Magister _felszalad a gépre, a gépmesteri hídra, a kapcsolótáblához._
Még csak egyet, felséges uram! A gépen igen érzékeny jelzőkészülék van.
Egy nagy csengő. Ahányszor az ember, akit a gépbe teszünk, rosszat
cselekszik, a csengő automatikusan megszólal. Minden aljasságra
megkondul. Ezért neveztem el _aljasságjelzőnek_. Méltóztassék figyelni,
azonnal be is mutatom egy példával, hogy hogyan működik. Malacoda!
Malacoda. Parancs, mester!
Magister. Mondj egy mondatot, amelynek a végén valami aljasság van.
Várj. Belekapcsollak a sugárba. _Rávilágít._
Malacoda. A szülék felnevelik a gyermeket, testi és lelki táplálékot
adnak neki, de ha a gyermek felnő és eltávozik a szülei házból, ha
érdeke úgy követeli, bátran fordulhat szülei ellen is, mert érdeke ellen
senkisem tartozik tisztelni apját és anyját. _Megkondul a jelzőharang._
Magister. Kifogástalanul működik. _Leveszi Malacodáról a fénysugarat._
Tehát indulunk. Rubicante! Play?
Rubicante _aki a gép másik oldalán, a másik kapcsolótáblánál áll._
Ready!
Magister. Bekapcsolás!
_A gépen levő munkásördögök mind megmozdulnak és a géphez nyulnak._
Magister _harsányan vezényelve_. Fütők, előre!
_Jobbról-balról beszalad a színpadra hat-hat, összesen tizenkét apró
ördögfióka. Vérvörösbe öltözött kis gépészinasok. Néhányan kis
vastalicskán szenet tolnak be. Akiknek közülük nincs talicskájuk,
felszaladnak a gépre és a két nagy kémény alatt sorban egymás mellé
kuporodnak, úgy ülnek ott, mint madarak az ágon. Halványan izzó piros
fény világítja meg őket. Rubicante «nyisd ki» vezényszavára a
talicskások egyszerre ugyanabban a pillanatban nyitják ki a kis
vasajtókat, melyek mögül a tűztorkokból rettenetes tűz világít ki.
Egy-egy lapát szenet dobnak a torkokba. Aztán hirtelen, Rubicante «csukd
be» vezényszavára egyszerre becsapják a vasajtókat. Elfoglalják kijelölt
helyeiket, lekuporodnak talicskájuk mellé._
Fiókák _karban, valamennyien_.
Dohog a tűz,
Lobog a tűz,
Robog a tűz,
Hejj! Hejj!
_Kórusban visítanak._
Magister _harsányan vezényelve_. Indulunk! Vigyázz! Előre! _Nagyot
mozdít egy emeltyúkaron._
_A gép megindul. Pattog, szikrázik, füstöl, sistereg, dübörög. A nagy
lendkerék lassan, lustán fordul. Színes fénysugarak villognak a gép
különböző részein. Ez az egész zaj és mozgás lassan elcsöndesedik és
meglassudik_