Postás. Ne pofázzon, takarodjék innen. Mások is várnak. Mars!
Öreg. Nahát kérem, én visszamászok a Gellérthegyre, de azt megmondom,
hogyha ez így van, ahogy van, akkor én megmondom, hogy kegyed micsoda.
Kegyed kérem, kegyed egy…
Adjutáns _harsányan_. Állj!
Magister _intésére a függöny összecsukódik_.
Adjutáns. Őfelsége óhajtja ezt a mondatot befejezni. Őfelsége
legmagasabb véleménye szerint ez a «kegyed» egy disznó és ő itt fog
nálunk a vörös folyóban, gőzölgő forró vérben főni és bőgni évmilliókig,
mert zsarnokságban találtatik bűnösnek. Ez se volt sikerült választás,
Magister!
Magister. Mit csináljak, kérem? Pechünk van. Nagyon nehéz igazi jó
embert találni. De találunk, kérem, addig nem megyünk haza, amíg nem
találunk, még ha mindnyájan itt alszunk is. _Keresgél a lupéval._ Hopp!
Itt van egy nagyon híres, népszerű ember, az ország jótevője, akit a
tömegek bálványoznak… akit a nép szeret, imád…
_A függöny szétválik. Színes posztóval bevont emelvényen egy szónok
beszél._