Öreg. Mi az a consignatio? kérem?
Postás. Az egy lap papiros, egy jegyzék, amire fel kell írni a hat levél
címzettjének a nevét és a címét, rá kell vezetni a feladó nevét,
kiállítandó két példányban, az egyik ittmarad, a másik visszamegy.
_Visszaadja a leveleket._
Öreg. És öt levélnél ezt nem kell?
Postás. Nem. Ötöt még én irok be a könyvbe.
Öreg. És hatot már nem?
Postás. Nem.
Öreg. Miért nem?
Postás. Öreg, maga egy kicsit sokat kérdez. Ez a szabály. Írja fel a
jegyzékre a címeket és hozza vissza. Gyerünk, gyerünk.
Öreg. Kérem alássan, én nem tudok írni.
Postás. Hát akkor vigye vissza a feladónak és az írja fel a hat címet.
Öreg. Kérem alássan, a feladó a Gellérthegy tetején lakik, oda most
másszak fel az öreg lábammal? Éjfél lesz, mire visszaszenvedek ide.
Postás. A főpostán éjjel is van inspekció.
Öreg. De hát csak nem tetszik most engemet visszaküldeni a Belvárosból a
Gellérthegyre azért a pár sor írásért?
Postás. Szabály, szabály.
Öreg. És ha a hatodik levelet nem én hoznám, hanem egy másik ember?
Postás. Attól felvenném.
Öreg. És tőlem nem veszi fel?
Postás. Nem.
Öreg. Miért?
Postás. Mert a másik ötöt is maga hozta.
Öreg. Hát tessék azt képzelni, hogy ezt az ötöt én hoztam, aztán én itt
kimegyek az ajtón, megint begyövök, ne tessék rám visszaemlékezni és
tessék felvenni a hatodikat külön. Tessék azt képzelni, hogy más hozta.
Postás. Öregem, én nem azért vagyok itt, hogy képzeljek, hanem, hogy a
kötelességemet teljesítsem.
Öreg. De már annyi időt tetszett itt elvitatkozni, mintha azt a
hatodikat is felvette volna.
Postás. Nem az idő a fontos, hanem a szabály. Mit ellenkezik? Lássa,
ezért nincs rend ebben az országban.
Öreg. Szóval én most törjem az öreg lábomat fel a Gellérthegyre és
vissza.
Postás. Bizony törje.
Öreg. És attól lesz rend ebben az országban.
Postás _dühösen_. Attól, hogy az emberek a kötelességüket teljesítik!