Sebők István fölmegy Dömötör Borbálához.
– Ide hallgass, – mondja neki keményen. – Én szeretlek… akárhogy van is…
így is… Megmondom most, hogy el is vettelek volna… így is. Vittelek
volna Amerikába. De mert az a gazember bátyád soha, de még csak nem is
gondolt az én testvéremre… meg a tőle való édes gyerekére… hát én is itt
hagylak. Megyek Amerikába.
– De Pista, – mondja a leány hebegve.
– Ne beszélj nekem, megyek Amerikába.
– De…
– Én nekem ne beszélj…
A leány végre szóhoz jut.
– De Pista, – mondja felindultan – hiszen… hiszen Péter… majd mindennap
itt van Katinál.
– Mi? – kérdezi István elámultan.
– Igen… csak neked nem mertük megmondani… Neki se mertük… azért
költöztem át ide… hogy ne találkozzatok… azt hittük, haragszotok
egymásra…