Nyári éjfél. A Sebők-házból könnyű ruhában, mezítláb kilopózik Sebők
Katalin és lesurran a kertbe, az orgonabokrok mögé, ahol várja Dömötör
Péter.
Suttogás. Csókok. Támadás. Védekezés.
– Agyonüt apám.
– Elveszlek.
– Ne higyjem… azt mondta anyám.
– Elveszlek.
– Nem… nem… Megesküszöl rá?
– Megesküszöm.
… Nyári hajnal. Péter átugrik a kerítésen. A házban halkan felkölti az
anyját.
– Csak azt akarom… hogy nyugodtan alhatik már anyám.