A gömölyű, barna Dömötör Borbála este kiállt a kiskapuba és várt. Az
állásban elfáradt és leült a padra. Csendesen ült a padon és várt.
Sokáig várt és már nyugtalankodni kezdett, amikor a szomszéd ház elől
átjött hozzá az öreg Sebőkné.
– Kire vársz, fiam?
Borbála zavarodottan hallgat.
– Csak nem Pistára?
Borbála sápadtan kezd hebegni.
– Mert arra ne várj, jó lány. Az elment az esti vonattal Budapestre…
onnan Amerikába szándékszik… haza se jön már talán többet.
Borbála fehérre válik, meginog és lefordul a padról.