_Rodostó, 29. nov. 1757._
Kedves néném, a hadakozáskor a verekedésről kell írni. Mi itt
csendességben aluszunk, de Sléziába szűntelen talpon kell lenni, ugyan
talpon is kell meghalni, valamint történék a prussusoknak ennek a
holnapnak 22-dik napján Breszló mellett. A királyné hadát, úgy tetszik,
hogy gróf Nádasdy kommandírozta, a prussiai hadat Bevern herczeg. Ha
egészen leírnám is, hogy mint volt a harcz, a végén csak azt kellene
mondani, hogy a prussust megverték, és a herczeget elfogták, egynehány
nap múlva Breszlót is feladák Nádasdynak.
Hát már Siléziát visszanyerte a királyné. Breszlót nem sokáig ostromlák,
mivel a harcz után két nappal feladák.
Pedig hogy úgy nem történék Nádasdyval, mint egy görög királylyal
Philippussal. Ez a Nagy Sándor apja volt. A király valamely várat szálla
meg. Azalatt egy kevély görög a táborára érkezék, és kéreté a királyt,
hogy fogadná bé szolgálatjára; mivel olyan nyilas volna, hogy a madarat
reptében lelövi. A király talám akkor nem lévén jó kedvében, azt felelé
reá, hogy nem volna szüksége vadászra, hanem katonára. – A görög sokat
állítván maga felől, a válaszon felindúla, és ugyanazon estve a várban
bészökék, feltévén magában a boszúállást. Egynehány nap múlva a király
megkerülé a várat, de szerencsétlenségére közelebb mene a várhoz,
mintsem kelletett volna. Amint pedig a várat vizsgálná, a várból nyíllal
a szemit meglövik. Mikor pedig a nyilat a szemiből kihúzták volna, írást
látának rajta – e vala reá írva: A Filep jobb szemére. Úgy is volt; mert
a jobb szemén volt a lövés. – A király és mindnyájan általlátták, hogy a
nyilas ember lőtte meg boszúállásból. A kevélység és a boszúállás mit
nem okoznak! Énnekem is bosszút kellene állanom, mert régen nem vettem a
néném levelét.