_Rodostó, 2. nov. 1757._
Kedves néném, ismét nagy hír. Ozmán császár sok betegeskedése után a sok
mindenét másra hagyá. Mondám: másra hagyá; mert az a más is nem másnak,
hanem másra hagyja – valamint a dervis mondá egy perzsiai királynak. Egy
dervis, bémenvén a király udvarában, egy filegorjában egy gyékényt
leteréte, és a pipáját meggyújtá, mintha ő lett volna az úr. A király
meglátván, hozzá külde, megizenvén neki, hogy merte volna megpróbálni,
hogy szabadság nélkül bémenjen? A dervis azt izené, hogy a
vendégfogadóban mindennek szabad bémenni. A királynak szüle atyja,
nagyapja, apja egymásra hagyták a kastélyt, valamint a vendégfogadót. A
király megneveté a dervis bolondságát.
Ozmán jó császár volt, békeségszerető, a keresztyéneket nem gyűlölte –
az elmúlt holnapnak 29-dik napján hala meg – két esztendeig, 10 holnapig
és egynehány napokig uralkodék. Másnap Mustafát tevék császárnak.
Mintegy ötven esztendős. Ez az Achmet császár fia. Isten tudja micsodás
lesz.
Azt írod, néném, hogy Francziaországba vadászatba egy herczegné leesvén
a lóról, kitörte mind a két karját. A bizonyos, hogy holtig fogja
viselni a bélyegét. Abból látjuk, hogy az ifjú asszonyoknak nem kellene
megengedni, hogy lóra üljenek. Az öregeknek mind inkább megengedhetni,
nincsen annyi szükségek a karokra, lábokra, mint az ifjaknak. Azt
olvastam, hogy Tessalonika tájékán volt, egy úri asszony, akinek egy
kedves paripája volt, akin igen szerete járni – a ló is olyan kevély
volt, hogy mást nehezen vett magára. Úgy történék egyszer, hogy Rómából
egy pápának Konstancinápolyban kelletett menni a császárhoz. Minthogy
földön ment, tehát az asszonynak jószágán kelletett általmenni. Amidőn
oda érkezett, az asszony nagy tisztelettel fogadá. Mikor meg akara
indúlni, az asszony kéré, hogy ülne a lovára, és vinné végben azon az
útját. A pápa kedvesen vevé jóakaratját, és a lovára üle. A pápa
elvégezvén dolgát visszátére, és a gazdasszonyához szálla, és a lovat
nagy köszönettel visszáadá, és megindúla. Egynehány nap múlva az asszony
a lovára akara ülni, de nem lehete; mert azután soha magára nem vevé az
asszonyát, mintha mondotta volna, hogy egy szent pápát hordoztam, ezután
egy asszonyt nem hordozhatok. Néném, Kalinicza.