_Rodostó, 1754. 16. aug._
Kedves néném, igen nevető állapotba nem vagyok, mert aki igen rosszúl
lát, nem igen nevethet. Mindazonáltal mindent jó szívvel kell venni az
istentől. Már tizenöt holnapja, hogy nem olvashatok. Mással kell
íratnom; mert a mostani írásomot még magam is nehezen olvashatom. De az
asszony dolgát el nem kell múlatnom.
A törökök nagy szorgalmatossággal mossák meg a holttesteket. A test
mellett temjént égetnek, hogy a gonosz lélek eltávozzék. Azután
eltemetik olyan lepedőben, amelyet bé nem varrják se fent, se alatt.
Nékik arra okok vagyon; mert azt tartják, hogy amidőn a test a sírban
vagyon, két angyal megyen hozája, akik térdre állítják, és számot kérnek
tőlle minden cselekedeteiről. Ugyanazért is viselnek a fejek tetején egy
kis üstököcskét sokan a törökök, hogy az angyal megfoghassa. A törökök
sírja olyan, mint egy kis pincze – a tetejét deszkával béfödik, és arra
földet.
Hogyha a halott istenes ember volt, a két angyal után, akik számot
kértenek, más két angyal megyen hozája, kik olyan fejérek, mint a hó.
Ezek csak arról a gyönyörűségről fognak néki beszélleni, amelyekben
leszen a más világon. De ha igen vétkes találna lenni, két olyan fekete
angyalok mennek hozája, mint a holló, akik kínozni fogják. Az egyik
mélyen a földbe leveri, a másika egy vashoroggal onnan kivonja, és akik
így fogják magokot véle múlatni mind a nagy ítélet napjáig.
Mahumet kedvezni akarván a szerecseneknek, bé is tölté kedveket; mert
minthogy az ő földjök puszta, száraz és terméketlen. Hogy pediglen őket
megvígasztalja, olyan paradicsomot igére nékik, amely tele volna
forrással, és kerteket olyanokat, amelyekbe olyan fák vannak, hogy a
verőfény meg nem hathatja, mindenkor tele virágokkal, és a fák rakva
mindenféle szép gyümölcsökkel. Ebben a kedves helyben foly bőségesen a
téj, a méz és a bor, de az a bor nem részegítő, se az okosságot meg nem
háborítja. Ott is sétálnak azok a tökélletes szépségek, akik senem
kegyetlenek, senem könnyek, akik is olyan édesek, hogy ha valamelyike
közűllök a tengerbe találna pökni, mindjárt elvesztené keserűségét.
Azoknak a szemek olyan nagy, mint egy tojás, mindenkor a férjekre
néznek, akiket úgy szeretik, hogy csak meg nem bolondúlnak érettek; mert
azt vehetik el, amelyik nékik tetszik. Ott a leányok Mahumet szerént
mind tiszták, mert ott semmiféle nyavalya nincsen. Mahumet nem mondott
semit is jobbat a más világról, mint mikor azt mondotta, hogy nem kell a
holtak közé számlálni azokot, kik az isten útjában halnak meg; mert azok
az istenben élnek az ő jovaival és szeretetivel: de ellenben a
kárhozottak nagy égő tűzbe vettetnek, ahol az ő bőrök mindenkor megújúl,
hogy a kín is nagyobbodjék, szomjúságot irtóztatót szenvednek, más italt
nem isznak, hanem mérges italt, amely megfojtja őket, de meg nem öli. De
ami még legnagyobb a, hogy ott asszonyokot nem találnak. Micsoda
rettentő nagy kín a, hogy ott asszonyok nem lesznek! Ezen a világon
arról gondolkodni szükséges, de a másikán gorombaság. Én nem tudok már
mit írni többet a török vallásról – úgy tetszik, hogy elég.