_Rodostó, 8. dec. 1753._
Kedvés néném, csaknem egészen megvakúltam. Három lépésnyire mást meg nem
üsmérhetek. A nyomtatást épen nem olvashatom, az írást mégis inkább.
Magam pedig írok, mert tudok írni. De nem tudom mit írok. – Az oculárék
semit nem használnak. Ezt már elvégezem, de a más esztendőben a levelek
ritkák lesznek.
A ramazán eltelvén, a nagy bairám következik. Ez olyan, mint nálunk a
húsvét. A bairámot az újságon kezdik el. Azt pedig a sok álgyúlövésekkel
hirdetik ki, dobokkal, sípokkal, és kiki azon igyekezik, hogy mentöl
kedvesebben tölthesse a három napokot.
Ezt az innepet nagy czeremoniával üllik a császár kastélyában. A császár
a hajnalba megyen paripán a szent Sophia templomában. Amidőn visszátér,
a vezér, a pasák, mufti – egyszóval minden nagy tisztek köszöntik.
Legutóljára a jancsár aga köszönti. A császárnék, akik esztendő által
zárva vannak, azon a napon elmehetnek a császár, a császárné
látogatására. A dívánban a császár nagy ebédet ád ma a fő ministerinek.
A jó törökök azon a napon megbékélnek azokkal, akikkel rosszúl voltanak,
és az útczákon egymásnak kezet nyújtanak. A predikátorok pedig,
minekutánna holmi részt megmagyaráztak volna az alkoránból, a templomba
ezeket az énekeket éneklik: „Köszöntés és áldás legyen rajtad Mahumet,
istennek barátja. Köszöntés és áldás legyen terajtad Jézus Krisztus,
istennek fuvallása. – Köszöntés és áldás legyen terajtad Mojses, ki
kedves voltál az istennél. Köszöntés és áldás legyen terajtad Dávid, az
istentől rendeltetett monárka. Köszöntés és áldás legyen terajtad
Salamon, aki hű voltál az Úrhoz. Köszöntés és áldás legyen terajtad Noé,
akit megtartott isten kegyelmével. Köszöntés és áldás legyen terajtad
Ádám istennek tisztasága.“
A törökök szeretete elterjed az állatokra, a fákra, és a halottakra. Azt
tartják, hogy a kedves isten előtt. Vannak olyan testamentumba hagyott
fundátiók, ahol bizonyos számú kutyákot, macskákot tartanak eledellel.