_Rodostó, 15. octob. 1753._
Kedves néném, ha mind így lészen, most minden órán vége lesz az én
levélírásimnak; mert ennekelőtte egynehány holnappal magam csudálni
kezdettem, hogy nem kezdek jól olvasni, mintha a szememre valamely
vékony hártyikát tettek volna. A könyvet olvashatom, de nehezen – az
írást könnyebben olvashatom. Azoltától fogvást a szemeim mind
homályosabban látnak – áldassék istennek szent neve érette. De az
asszony dolgát még véghez vihetem.
A törökök bőjtje a holnapról neveztetik, amelyben esik, amely Ramazán
holnap. Az ő esztendejek 354 napból áll. Azt 12 holdra osztják. Az ő
holnapjok az újsággal kezdődik.
Az ő bőjtjök Ramazán holnapban rendeltetett; mert Mahumet azt hirdeté,
hogy az alkorán abban a holnapban küldetett mennyből. Abban az egész
holnapban reggeltől fogvást nap lementéig nem szabad se enni, se innia
csak egy csepp vizet is. Ami pedig nekik legnehezebb, még dohányozni sem
szabad. De mihent a nap lemegyen, a bőjtnek vége vagyon, és mindnyájon a
dohányon kezdik a vendégséget; mert akármely szegény török is, jól
vendégli magát, cselédit. Sok egy holnap alatt elkölti, amit esztendeig
keresett. A vendégség pedig estvétől jó hajnalig tart. Nappal alusznak,
főképpen akinek nem szükséges dolgozni.
A persák micsoda nevetségre való dolgot tartanak ezen bőjt iránt. Azt
tartják, hogy Mahumet az istennek akarván tetszeni, és, hogy az övéit
gondviselés alá vegye, az istenhez felment, és azt ígérte, hogy az ő
vallásán lévők ötven napig fognak bőjtölni: isten ő szent felsége
elfogadta az ígéretet. Mikor pedig Mahumet leszállott volna, a harmadik
égben találta a Krisztust, aki is kérdezte tőlle, hogy honnét jőne?
Mahumet felelé, hogy az istentől jőne, és hogy azt igérte az istennek,
hogy az övéi ötven napot fognak bőjtölni. A Krisztus mondá néki, hogy
sokat ígért volna ötven napot. Mahumet arra felmene az istenhez, és
megjelenté, hogy sokat ígért volna, hanem hadd lenne negyven napig.
Isten ő felsége arra is reá álla. Mahumet leszállván, a Krisztus kérdé
ismét tőlle, hogy mit végezett volna? felelé, hogy negyven napot igért
volna. A Krisztus mondá néki: Látod-é, hogy én az enyémeknek negyven
napot rendeltem, és hogy micsoda rosszúl viszik végben? Mahumet ismét
felmene a harmadik alkura, és kéré az istent, hogy a bőjt hadd lenne
csak harmincz napig. Az isten azt is jóvá hagyá. A Krisztus pedig azért
nem mehete feljebb a harmadik égnél; mert a köntösinek az ujjában egy
gombostő találkozék: a mennyekbe pedig semmi földi dolog nem mehet. Én
is elvégezem a levelemet ezen a nem okos tartáson.