_Rodostó, 1752. 2. aug._
Ki ne írna, kedves néném, örömest, mikor annyi sok jó dinnyét eszünk;
mert itt most a dinnyeszüret. Azt tudom, hogy nem jóízűen eszi a dinnyét
a vezér, akit az elmúlt holnapban letevének, vagyon is oka. Helyében
pedig Imrehor Mustafát tették. E főlovászmester volt. Már most a
birodalomnak fejdelme. Emberséges ember. Hozzánk már is mutatja
jóakaratját.
Az elmúlt holnapnak a végén estve felé jól megijesztettek volt
bennünket; mert olyan nagy földindúlás volt, hogy annál nagyobbat soha
sem értem. A házak, a falak úgy hajladoztak, mint mikor a szél a fákot
hajtogatja, de semmi szerencsétlenség nem történt.
Már most írjunk a törökök házasságiról, akiknél a házasság szent és
tiszteletes dolog. A papoknak ott nincsen semmi részek; mert a kötés a
bíró előtt megyen végbe. Amidőn pedig valaki törvény szerént akar
megházasodni, a leány atyjával és anyjával végez arról. A házasságról
való levelet vagy kötést a bíró és két bizonságok előtt csinálják meg,
amely kötést elronthatja a két rész. Egy asszony kérheti az urától való
elválást, ha tehetetlen, ha háromszor egymásután péntekre virradó
étszakán elmúlatja az adót megfizetni, amely étszaka arra az adóra
rendeltetett. Egy olyan férfiú, aki annyira valót nem ád a feleséginek,
hogy kétszer egy hétben a feredőben mehessen, tarthat az elválástól. A
leánynyal pénzt nem adnak, hanem a legénynek kell adni. A lakadalomnak
napján a menyasszonyt nagy pompával, síppal, dobbal viszik a legény
házához. A legény a kapunál várja, és leveszi a szekérből, kezet adnak
egymásnak, de a leány ábrázatja bé vagyon födözve úgy, hogy őtet nem
láthatják, de ő láthatja a legényt. A szekérből leszállván, fogadást
tesznek egymásnak, azután a napot vendégségben töltik a férfiak külön,
az asszonyok is külön. Annak idejében a menyasszonynak valamely asszony
atyjafia viszi a vőlegény házában, és csak akkor látja meg, ha szép-é,
vagy rút. Nem magyar húmorhoz való az ilyen házasság.