_Rodostó, 20. máji, 1752._
Kedves néném, öt esztendeje, hogy leveledet nem vettem. Igazán mondván
öt holnapja, nem sok-é a? Az előtt gyakrabban írtunk egymásnak, mitől
van a? talám attól, hogy vénűlünk? de a héjával bétöltöm a ked
akaratját, és a törökök szokásit végig leírom. Az utolsó levelemet a
derviseken hagytam el, és ismét rólok írok.
A derviseknek legfővebb külső foglalatosságok a, hogy tánczoljanak
kedden és pénteken. De amíg ehez a komédia ájtatossághoz kezdjenek, a
superiorjok predikácziót csinál. Azt tartják, hogy ezt a predikácziót
akármely valláson lévő meghallgathatja. A szerzetesek pedig kerekdeden
ülnek a térdeken. A predikácziónak vége lévén, a chórusba az énekesek és
a flautások elkezdik az éneket, amely sokáig tart. Amidőn bizonyos
verset énekelnek, a superior összeveri a kezeit, és erre a jelre a
szerzetesek felkelnek, a karokot kiterjesztik, és keringeni kezdenek
kerekbe, azt pedig oly sebességgel, hogy aki nézi, a feje szédűlni kezd.
Szoknya forma van rajtok vastag posztóból. És noha oly sebességgel
forogjanak is, mint a szekérbe a kerék: de egyik a másikát meg nem éri.
A superiorjok jelt adván egyszersmind elhagyják a tánczot, és kiki a
maga helyére lekuczorodik. Minthogy pedig ehez igen ifjúságokba
szoktatják őket, azért legkisebb főszédűlést sem éreznek. Énnekem pedig
a fejem szédelgett, csak hogy néztem is őket. Négyszer vagy ötször
kezdik így el a keringést. – Ezek megházasodhatnak, de el kell hagyni a
dervisséget.
A török vallást jobban nem lehet elvégeznem, mint azon, hogy micsoda
tisztelettel vannak a Krisztushoz. A nem igaz, hogy káromlással volnának
hozzája, mint sokan azt tartják; mert itt nem a közönséges népet kell
érteni, hanem az írástudókot. Ha pedig oly boldogtalanok, hogy nem
hiszik a Krisztus istenségét, legalább úgy tisztelik, mint az isten
fuvallását, mint az Úr mellett lévő nagy szószóllót. Azon megegyeznek,
hogy az isten küldötte el, hogy olyan törvényt hozzon, amely teljes
kegyelemmel. Ha pedig hitetleneknek hínak minket, nem azért, hogy a
Krisztusban hiszünk: hanem azért, hogy nem hiszszük, hogy Mahumetet az
isten küldötte volna. Jól cselekeszszük.