_Rodostó, 1750 16. januárii._
Kedves néném, e jubileum esztendő szent esztendő, bár a szent Péter
templomában mehetnénk: de oda nem mehetünk. Imádjuk itt az istent: _nagy
az én nevem mindenütt, és mindenütt áldoznak az én nevemnek_.
Vagyon immár egynehány napja, hogy a vezért letették. Tihája béget
tették helyében. Ezt Mehemet pasának híják.
Már mostanában a török vallásról kell írni, és azt mondani, hogy minden
hamis vallások között legveszedelmesebb a Mahumet vallása; mert
azonkívűl, hogy az érzékenységeknek leginkább kedvez: de másként
egynehány punktumokban megegyezik a keresztyénséggel. Mahumet a
valóságos, és mindeneket teremtő istennek ismeretségére fundálta a
vallást, azután a felebaráti szeretetre, a testi tisztaságra, és a
csendes életre. A török vallás keményen tiltja a bálványozást.
Mahumet pogányságban született a szerecsenek között 570-ben. Neki
természet szerént való értelme volt. Azt tartják, hogy egy Nestorianus
Sergius nevű barát, aki elszökött volt Konstancinápolyból, hogy a
hagyatta volna el véle a pogányságot. Kitetszik az alkoránból, hogy e
két ember a szent írásból vették ki, ami legjobb a vallásban. De mivel
az ő idejekbe Arábiában sokkal több zsidó vala, mintsem keresztyén,
azért nem is vevének ki annyi szokást az új testamentumból, mint az óból
– arra az okra való nézve, hogy a zsidókat a magok vallásokra
hódíthassák, és a keresztyénektől se távozzanak el teljességgel. Ha a
Mahumet bolondsága a nem lett volna, hogy őtet az istentől küldetett
embernek tartsák, az ő vallása nem igen külömbözött volna a sociniánusok
vallásától. De rendkívűl való nagy dolgot akara cselekedni, el akarván
hitetni másokkal, hogy néki szövetsége vagyon a magasságbéli lelkekkel.
– De minthogy se nem küldetett volt, se csudatételekre való ajándéka nem
volt, kénszerítteték a vallása felállitására, hogy az okossághoz, a
világi tudományhoz, és a csalárdsághoz tegye az ő elragadtatásit,
amelyeket okozák vala a nagy nyavalyatörések. Végtire mindezek csak
elhiteték a néppel, hogy ő sokkal feljebb való volna a több embereknél,
és hogy a mennyekből venne oktatásokot. A felesége Fatima, és a jóakarói
tele torokkal kiáltják vala, hogy ő volna hirdetője, magyarázója az Úr
akaratjának: e világra pedig csak azért jött, hogy az Úr parancsalatit
hirdesse. A galamb, akit arra szoktattak vala, hogy a feje felett
repdessen, nem kevesé emelé fel a nép előtt, aki azt tartotta, hogy ez a
madár Gábriel angyal lévén, a fülibe beszéll a követnek. Itt félben
szakasztom, másszor többet.