_Rodostó, 26. octob. 1748._
Itt, kedves néném, bő szüretünk vagyon. Ürmös bort is csinálok. A szőllő
olyan olcsó, hogy egy polturán három okkát adnak a gyönyörűséges szép
édes szőllőből – a kilencz fontot tészen. Ha a szőllő olcsó, a munkája
sem sokba telik, valamint a több mezei munkák. Példának okáért a pamutot
felszedi ebben a holnapban – ugyan azt a földit decemberben elsőben
elvetteti, azután egy nyomorú ekével s két ökörrel felszántják –
juniusban olyan búzát arat, mint a nád.
Elfelejtettem vala, hogy az asszony dolgára hínak. A törökök a több jó
erkölcsök között az engedelmességet legnagyobbra becsűlik. Leginkább
erre is tanítják azokot, akiket a császár udvarában nevelik, és akik a
nagy tisztségekre rendeltettek. Amint is hogy azokot, akik a császár
parancsolatjából való halált engedelmességgel veszik, mártiroknak
tartják, és hogy azok mindjárt egyenesen postán mennek paradicsomba.
Ugyanezen okból is adják mindazokra, akik tisztségekben vannak, a Kul
nevet, ugymint a szultán rabjai. Sőt még a fővezér is nagy nagy
tiszteletnek tartja ezt a nevet adni magának. Elmondhatni azt is, hogy
az egész birodalom csak rabokból áll. Az ifjakat, akiket az udvarban
nevelik, ott 20, 30, 40 esztendeig is zárva tartják, mint a tömlöczben.
Többnyire a pasáknak az anyjok rableány volt – a császárok mindenkor
rabasszonyoktól valók. Ettől vagyon, hogy a törökök oly hajlandók a
rabhoz illendő szolgálatra. Többet nem írok; mert tegnap nagy
fogyatkozás volt a napban – csillagokot is láttunk.