_Rodostó, 1748. 26. julii._
Néném, mint vagyunk, hogy vagyunk? A vizi postáink igen sokáig maradnak
az úton. Azt írod néném, hogy kedvesen olvastad a porta iránt való
levelemet, és hogy csak kövessem; mert kedvesen veszed – én pedig
mindenkor azon igyekeztem, hogy kedvet találjak. Elkezdem tehát nem az
úr, hanem az asszony dolgát.
Azt tudod, néném, hogy a törökök fegyverekkel nyerték meg Európában,
Ázsiában és Afrikában a nagy és gazdag tartományokot, akiknek
teljességgel való örökös ura a császár. De ezekből ki kell venni a papi,
és a templomokhoz való jószágokot; mivel a papok nálok is szeretik a
jószágokot.
A földnek ős örököse lévén tehát a császár, a fegyverrel meghódoltatott
tartományokot a császár még eleinte mindjárt felosztá a vitézinek, hogy
megjutalmaztassa jó magokviseléseket. Ezeket a jutalmakot pedig
Timároknak nevezék, de nem a magyar timáraink. És azok, akik olyan
jószágokot bírnak, tartoznak bizonyos számú lovasokot tartani a császár
szolgálatjára. De azt jó megtudni, hogy azok a jószágok, noha örökösek
legyenek is, de azt úgy bírják, mintha bérben bírnák; mivel a császár
elveheti tőllök amikor akarja. A császárnak ilyen teljes hatalmára való
nézve nevezik őtet a törökök földi istennek, vagyis az isten árnyékának.
Ezért is tartják a törvény doktorai, hogy feljebb való a törvénynél.
Való, hogy bizonyos dolgokban a császár a mufti ítéletihez folyamodik;
de ha úgy nem ítél, amint néki tetszenék, minden irgalmasság nélkül
kiteszi a muftiságból, és olyant tészen, aki inkább tudja kedvét
keresni.
A törökök azt is tartják, hogy a császár megmásolhatja fogadásit és
igéretit, amidőn a valamiben megsérti, vagy kisebbíti az ő örökös
hatalmát. Való, hogy mikor császárrá teszik, megesküszik, és azt
fogadja, hogy oltalmazni fogja a török vallást, és a Mahumet törvényét.
De ugyanazon törvény a törvény szájának és magyarázójának nevezi. De az
is való, hogy a tudós törvényes doktorok a császár hatalmát
meghatározzák a vallás dolgaiban: de az országos dolgokban egész
hatalomban hadják. Immár eleget írtam. A krími tatár sem íratna ilyen
melegben a rabjával többet.