CLXXII.

_Rodostó, 1748. 20. máji._

Kedves néném, látom, hogy már elfáradtál a leveleimben csak esőről,

hidegről, melegről olvasni, hanem azt kívánod, hogy írjak valamit is a

török udvarról, annak szokásáról, igazgatásáról, rendtartásáról. E mind

jó és hasznos: de ilyen formába nem levelet, hanem könyvet kellene

írnom. Látom én azt, hogy az asszonyok is megokosodnak idővel – tegyük

oda még a férfiakat is, azoknak is szükségek vagyon arra, hogy az idő

legyen mesterek. Azelőtt csak a múlatságról gondolkodtunk: most pedig

azt akarjuk tudni, hogy mi szokás vagyon a birodalomban – micsoda

változás ez? Kedves néném, ebben is kell engedelmeskednem, és véghez

vinnem kívánságát, amint tőllem lehet.

Legelsőben is azon kezdem el, hogy nem lehet eléggé nem csudálni ennek a

nagy birodalomnak annyi ideig való fenntartását, és ne tulajdonítani

annak a fegyver által való nevekedését inkább az isten rendelésinek,

mintsem a török rendszerént való igazgatása módjának, vagy azok

okosságának, akik azt igazgatják. Nem is gondolhatunk mást, ha

meggondoljuk a császárnak egészen való hatalmát, amely gyakorta mind

okosság, mind jó erkölcs nélkül vagyon, és akinek beszédje és

cselekedete ha kevés okossággal volna is, de törvény és példa. A portán

nem a nagy nemből valóság, se nem az érdem emel fel valakit a nagy

tisztségekre: hanem a császárnak hozzája való jó akaratja. Micsoda az

orvossága az ilyen rendetlenségnek? a kemény büntetés; mivel azt

hamarjában megölik, aki a birodalom ellen kezd valamit, és e zabolában

tartja a pasákot. A keménység és az erőszak természete a törököknek. Ők

az igazgatásnak módját a hadakozásban kezdették, azt meg sem

változtatták. Mindenben természetté vált, hogy úgy legyen, mint a rab.

Ebben a nagy birodalomban szükséges, hogy mindjárt még kezdetiben eleit

vegyék annak, aki az ellen akarna valamit indítani. De sőt még itt csak

a gyanóságot is a megöletés követi. Most ez elég: másszor többet, vagy

kevesebbet. Talám azt kívánod, néném, hogy a birodalom históriáját írjam

le? Csak azért is jó egészséget, jó étszakát. Ki látta májusban sokat

írni?

Zágoni Mikes Kelemen törökországi levelei (2. kötet) · 第 92 / 176 题