CLXIV.

_Rodostó, 21. aug. 1741._

Azt kérded, néném, hogy mit csinálunk, és mivel töltjük az időt? Az első

kérdésre azt felelem: hogy a legnagyobb dolgunk a, hogy eszünk, iszunk –

a másikára azt, hogy aluszunk, és a tengerparton sétálunk. Nem elég

dolog-é mindez egy bújdosónak? Azonban várjuk, hogy valaki haza vessen

minket, valamint Jeruzsálemben a betegek várták a Siloé tója mellett,

hogy az angyal felkeverje a vizét, és abban vessék őket. De azt az

angyal keverte fel, és nem ember. Hagyjuk a bölcseségnek angyalára

magunkot. Ő tud mindeneket, mint kell lenni. Nékem pedig a hazám javát,

és csendességit kell kívánnom, és nem csak különösön a magamét.

A bavarus a Csehországért való hadakozást elkezdette a franczia

segítségével. A magyar királynét is megkoronázták 25-dik junii. A lovon

való ceremóniát is végben vitte, a világnak három részire vágott a

karddal, megmutatván, hogy annyifelől való ellenségtől megoltalmazza az

országot. A ceremónia igen szép. Hagyjuk isten akaratja alá magunkot.

Ahol nincsen emberi reménység, ott vagyon az isteni segítség. Másszor

többet. Pola téti.

Zágoni Mikes Kelemen törökországi levelei (2. kötet) · 第 84 / 176 题