_Rodostó, 15. martii, 1741._
Édes néném, egynehány rendbéli leveleidet vettem, olvastam, és választ
is adtam reájok. De az elég szomorú hír, hogy a főtolmácstól elvették a
fejét. Annál nem vallhatott soha nagyobb kárt: tudom, hogy drágán
megváltotta volna: de nem lehetett. Azt írod, hogy úgy is elvették
mindenét, és a feleségét is megfogták. Micsoda szamár ez a világ, vagy
mi vagyunk szamárok, hogy úgy kapunk rajta. A moldvai vajda
testvéröcscse lévén, tudom, hogy most szepeg. Mennyi pénzt, portékát nem
találtak nála! Csak elhiszem, a fiának keresett, és a feleséginek; mert
maga semmijinek nem vette hasznát. Igenigen soványúl és ösztövéren élt,
valamint szoktak élni a görögök. Három esztendős mentét is láttam rajta,
noha tudom, hogy nyusztos mentéje is elég volt. Azt pedig láttam, hogy a
feleséginek meg volt a feje terhelve gyémánttal és smaragddal. Úgy
tetszik, hogy az az úr még gyermekségétől fogva megérzette ezt a
veszedelmét; mert én mindenkor szomorúan és olyan mord ábrázattal
láttam, talám soha sem nevetett. Érjük meg mi, néném, amink van, azzal,
noha igen kevés. De adjunk hálát istennek a mi mindennapi kenyerünkért.
Már úgy cselekszem, mint mikor hárman négyen összegyűlnek, és nem lévén
miről beszéllni, csak az időről beszéllünk. Én is arról írok; mert még
eddig csak ősz volt. Mindenkor száraz idők az egész télen. Háromszor
havazott, de az is micsoda havazás volt? Csak az örményeknek sem volt
elég. Mi is megehettük volna, ha bodzakása lett volna. – A világi hírek
azt mondják, (mert mi azon kívül vagyunk) hogy a prussziai király dolga
Siléziában igen jól foly, és hogy mindenütt mindenek hadat gyűjtenek. Ha
kiki megérné a magáéval, micsoda csendesség volna e világon. Írj, néném,
de igen ölelgetni kell az egészséget. Itt mi istennek hálá csendességben
töltjük bújdosó napjainkat. Gazdaságra is adtam magamot; mert a
kertemben egynehány szőllőfát ültettem, meg is fogantak, két gerezd
szőllőt is hoztak. Én azoknak úgy örűlök, mintha a tokaji hegyet bírnám.
Édes néném, mely kevéssel meg kell elégedni egy bújdosónak.