_Rodostó, 27. dec. 1740._
A kalendárium szerént már a tél elkezdődött, de az idő arra nem hajt, és
úgy viseli magát, mint a nyár. Még eddig tüzet nem csináltunk – hogy is
csinálnánk? micsoda melegek járnak! éjjel nappal nyitva az ablakaink. Az
elmúlt tél olyan nagy volt, hogy talám soha Európában nagyobbat nem
értek; most pedig télben is nyári mentét kell viselni. Ki mondhatná meg
annak az okát? én megmondom, aki jobban tudja, mondja jobban. Az elmúlt
télen nagyobb hidegek jártak, azért fára is többet kelletett költeni; a
mostani télen jó idők járnak, fa is kevés kívántatik. Mindezekből tehát
azt hozom ki, hogy most nem kell annyi fát venni, miért? mert nincsen
hideg. Látod-é néném, micsoda jó philosophus öcséd vagyon? Hátha még
tanultam volna? De ha nem tanultam is, üsmerek olyanokot, akik
philosophusok, nem elég a?
Ne beszélljünk csak a hidegről, hanem arról is, hogy az idén igen nagy
rendeket kaszáltak le, és a halál megmutatta, hogy nem csak a szalma
házakban kaszálhat, hanem még a palotákban is. Legelőbbször XII-ik
Kelemen pápát az isten magához vévé. – A prussziai király 31. máji
meghala. – Egy özvegy spanyol királyné utánna mene. – VI. Károly
császárt az isten kiszólítá 20-ik octobris. – Eztet a muszka czárné
csakhamar követé nyolcz nap múlva. Mindezek nagy változásokot okozhatnak
Európában.
Vagyon több négyszáz esztendejénél, hogy a császári korona ki nem ment
az austriai házból, amely háznak most lett vége. De már azt a puszta
házat is hárman fel akarják osztani: a spanyol király, a bavarus, és a
prussziai király Sléziát akarja elfoglalni. Már el is kezdette ez az
utolsó a hadakozást. Ezen kivűl is még tart a spanyol és az anglus
között való hadakozás. A franczia is segítséget adott a spanyolnak.
Mindezek nagy dolgok, és egy esztendőben ennél nagyobbak nem
történtenek. A fejdelmek mindenütt készűlnek, és nagy mozgásban vannak.
Csak mi vagyunk igen nagy bújdosó csendességben, mintha a mi dolgunk
volna legjobban. De a gazdag akkor eszik, mikor akarja, és a szegény
mikor kaphatja. Már most mindenünnen gyűlnek össze a követek
Francofurtumban a császárválasztásra, de a nem lesz még olyan hamar meg.
Meglesz, nem lesz, az ő dolgok: mi csak imádjuk a Teremtőt, akinek
akaratjából vagy engedelméből lesznek mindenek, és adjunk hálákot néki,
hogy megadta eltöltenünk ezen esztendőt.