_Rodostó, 19. nov. 1740._
Micsoda nagy hír e, néném! cseng-é a füled? A római császár megholt
20-dik octobris. E nagy dupla hír: mind a, hogy egy nagy császár holt
meg, mind a, hogy az austriai ház elfogyott a férfiú ágról. Micsoda szép
állapot élni; mert ha megholtunk volna, nem értünk volna meg ilyen nagy
dolgot. Eztet a mi atyáink meg nem érték. Micsoda nagy változást okozhat
ez e világban, ebben a nagy vendégfogadóban! Az ó törvényben, akik
levelesek voltak, visszámehettek a főpap halála után – hát várhatjuk-é
azt? Erre a hírre százféle gondolatok jőnek eszemben; de talám egyik sem
leszen úgy, amint gondolom. Azért hagyjuk arra a nagy cselédes Gazdára.
– És ha a levél igen kicsiny, a hír igen nagy. Mint vagy, néném? az
egészség jól szolgál-é? Vigyázz reá néném; mert látod-é, mi jó élni!
Majd elfelejtettem volna, hogy az isten jó pápát adott: augustusnak a
végén választották cardinális Lambertinit. Most Benedictus XIV-diknek
híják, 64 esztendős.