_Rodostó, 22. junii, 1740._
Néném, jó egy lépés Bukurestről ide. Az isten ismét visszáhoza ide. Még
volt itt a rakás kenyérből, arra visszá kelletett jőni, amint a török
mondja. Annyi időt, tudom, hogy itt el nem töltök, mint az első úttal,
és már innét vagy mennyországban, vagy Erdélyben kell menni. Az elmúlt
holnapnak 26-dik napján indúltunk meg, és tegnap érkezénk ide. Azt
kérdhetné ked, hogy mit csináltunk annyi ideig az úton? Én magam sem
tudom, hanem azt tudom, hogy sokat aluttunk. Későn indúltunk meg
mindenkor, és igen idején szállottunk meg. Sok helytt egynehány
polturáért a bolgár leányokot megtánczoltattuk. De ők soha el nem
fáradnak a tánczban; mert csak egy helyben tánczolnak, a lábokot ritkán
mozgatják, egykét lépést tesznek előre, megannyit hátra, mind abból áll.
De a sok éneket nem kíméllik; mert magok fújják, magok járják. De
micsoda ének? hogy ugyan a foga csikorog az embernek, mikor hallja, mint
mikor a vasat reszeli a lakatos: hanem csak az a különbség van benne,
hogy mikor valamely szépecske énekelt, annak a szava mégis egy kevessé
símábbnak tetszett. Az ő czifraságok abban áll, hogy sokféle pénzt
rakjanak magokra. Hajokot, nyakokot, egyszóval mindenöket megrakják a
sokféle rézpénzzel és polturával.
De még más ceremónia is vagyon; mert mikor bémegyen az ember valamely
bolgár faluban, valamely vénasszony egy rostával eleiben megyen – abban
búza vagyon – és marékkal az emberre hányja. Kell ugyan neki valamit
adni; mert ő sem tartozik elhinteni ajándékon a búzáját.
A Balkány nagy hegyeit harmad napig hágván, az isten szerencsésen ide
hoza visszá minket az előbbeni régi és szomorú lakhelyünkre tegnapi
napon.
Micsodás a világ, és micsoda gorombaság azon kapni! de mégis kapnak. Mi
haszna már a vezérnek abban, hogy olyan nagy dolgokot cselekedett, ha
kitették? Mikor történt a meg, hogy a török megverte volna a németet? De
ő azt a csudát végben vitte – tudom, hogy nem magától – Belgrádot
visszávette, és a töröknek a némettel való dicsőséges hadakozását jó
békeséggel megkoronázta. Nem érdemlette volna-é a holtig való
vezérséget, vagy legalább, hogy egynehány esztendőkig bírja? Annyi nagy
emlékezetre való dolgok után nem bírhatá másfél esztendeig a vezérséget.
Mit cselekedett Achmet Nissánsi, hogy helyiben tegyék, ha nem azt, hogy
ő már jól tudta mindenféle levelekre a császár nevét felírni. Már e mint
lesz hozzánk? isten tudja. De úgy leszen, amint ő parancsolja. Innét
csakhamar Konstancinápolyban megyünk azért, hogy meglássuk, miben vannak
dolgaink. A prussziai király májusnak a végén holt meg.