_Bukurest, 15. martii, 1740._
Nem kétlem néném, hogy már egynehány rendbéli leveleimet nem vetted
volna. Én is vettem a februáriusi leveledet. Csakugyan annak is
tulajdonítom, hogy eddig meg nem fagytam; mert itt rettentő irtóztató
tél vagyon. 18-dik octobris állott bé, azolta mindennap szaporodott a
hó, és nagyobbodott a hideg. Úgy tetszik, hogy városostól együtt minket
Lapóniában vittek a Jegestenger mellé; mert senki nem emlékezik ilyen
kemény télről. E pedig közönséges egész Európában. Ami pedig hallatlan
dolog, és talám soha meg nem történt, hogy a jégen szekérrel mentek
volna Dániából Svéciában. De nekem ahoz mi közöm? ahoz több vagyon, hogy
rettentő hideg házban kelletett a nagy telet kitöltenem, és ha az idén
meg nem fagytam, megfagyhatatlan leszek ezután. A legényim magok
csudálják, hogy maradhatok a hideg házamban. Van is okok hozzá, mert
nekik engedtem a meleg házat – és inkább tűrhetek, mint ők, és nem
zúgolódom.
De a nagy drágaság és szükség itt – az útczákon egymás keziből vonják ki
a kenyeret. Sokszor történt, hogy ebédhoz ültem volna, de kenyerem nem
volt. Mindezeket nem lehet csudálni; mert máshonnan semmit nem
hozhatnak: itt pedig víz, malom, molnár mind összefagyott. Megvallom,
hogy örömest megválnék Bukuresttől; mert itt igen únadalmas a lakás. Nem
tudom én, micsodaféle emberek ezek, de ezekkel nem lehet társalkodni.
Nem kell félni, hogy se Moldovában, se itt egy boér is híjon ebédre. Még
gyermekkoromtól fogvást üsmerek egy boért itt, de legkisebb barátságot
hozzám nem mutat. Mikor hozzá megyek, a szót nem kimélli – mint az a
többi. Azt ugyan veszem észre, hogy nem mernek a vajdától az idegenekkel
társalkodni, de magok között is csak oláhok. Megbocsáss, néném, ha
elvégezem levelemet; mert egész penitenczia írni. Valahány betűt írok,
mindannyiszor kell a tűzhöz tartani a pennámot, hogy a ténta
megolvadjon. De micsoda tűz ez is? mert még az is sokszor megfagy. Fát
igen ritkán, és drágán lehet kapni – ami keveset kaphatok, azt inkább
konyhára adom; mert inkább szeretem fázni és jól lakni – mert hidegben
jobban esik az étel. Könyörögj már néném, hogy meg ne fagyjak már
tavaszig. Noha már közel van, de itt olyan fergetegek vannak, mintha
most kezdené a telet. Jó egészséget néném, nekünk meg egy kis lágy időt.