_Jász, 23. aug. 1739._
Itt, édes néném, ebűl vannak a dolgok. Amiolta a vajda elment, szűntelen
való zenebona a városon. Minden készűl, rakodik, szaladófélben vagyon. A
boérok már régen az erdőkre küldötték feleségeket. Kivált amiolta a
muszka tábor általjött a Neszteren, azolta nagy félelem van itt. A
vajdának a két fia is elillanta innét. Ilyen felbódúlt állapotban magam
sem tudom, mit csináljak. Legkisebb zörgést halljak, azt gondolom, hogy
a kozákok az udvaromon vannak. A kalmakánok gyakorta jőnek hozzám,
biztatnak: én meg azon kérem, küldjenek el innét; mert ők, ha valami
történik, akkor ülhetnek lóra, amikor akarnak: énnekem pedig három vagy
négy cselédem vagyon, és nincsen több egy lovamnál.
Itéld el, néném, micsoda állapotban vagyok: csak amiolta ezt a levelet
írom, háromszor hagyatta el vélem a gazdasszonyom, mondván: hogy már a
városon vannak a kozákok. Eleget biztatom, de magam is azt akarnám, hogy
ne volnék itt. Reggeltől estig itt csak a kozák hír. Itt most egyéb
litánia nincsen, hanem: A kozákoktól szabadíts meg Uram minket.
Szűntelen küldök a kalmakánokra, hogy küldjenek el innét – ők szűntelen
biztatnak, hogy gondjok lesz reám. De én szűntelen való
nyughatatlanságban vagyok, és ilyenben soha nem voltam. A legnehezebb,
senki nincsen, akivel egy szót szóljak. Bár csak lehetne vagy írni, vagy
olvasni, de nem lehet – szűntelen való lárma a kapum előtt. Meg nem
indúlhatok magam erejével, nem is lehet addig, amég a vajda maga nem
mondja. Itt lenni pedig e megréműlt nemzetség között, egész nyomorúság.
Nincsen jobb, mint isten kezeiben ajánlanom magamot. Ennek a holnapnak
az elein mene itt el a vezér postája Kocsin felé, aki viszi a hírit,
hogy a németeket megverte a vezér. Ha ez igaz, elmondhatni, hogy az
isten ujja vagyon itt. Tegnap meg más posta hozá hírit, hogy Belgrádot
megvették. Ezek mind nagy hírek. Arra felé az isten győzedelmet ád a
töröknek. Erre felé szaladni kell a muszkától. Tudja isten, mindennek
mint kell lenni: ő aláz, ő magasztal. Elég a, hogy én szívesen kívánnék
innét elrepülni. De minekelőtte elindúljak, írok csak azért is, hogy
megtudjad néném, hogy azok a veszett kozákok el nem vittek.