_Vidin, 1. sept. 1738._
Már most bízvást elmondhatjuk, hogy vége vagyon a komédiának, és a
theátrumról becsűletesen leszállítának, és a vezér minden ceremónia
nélkül felada rajtunk. Perditio ex te Israel.
Az elmúlt holnapnak 27-dik napján Fetislánt elhagyók, és a vezér után
menénk Vidin felé. Igen kevés had volt velünk. A vezér megizente volt,
hogy az útban szemben lesz a fejdelemmel. A vezér, minthogy mindenkor
előttünk indúlt meg, kilencz óratájban megszállott ebédelni; nékünk
pedig azt mondották volt, hogy ebéd után szemben lesz a fejdelemmel.
Azért utánna siettünk, hogy az ebédje után a helyre érkezhessünk. De
minthogy a vezérnek semmi szándéka nem volt, hogy velünk szemben legyen,
azért csakhamar ebédelt, és amidőn látta, hogy közelítünk sátorához,
fogja magát, a hintójában ül, és elmegyen előllünk. E már nem volt
tréfa. Azután azt mondák, hogy Vidinnél lesz a szemben való létel. A
vezér Vidinhez érkezvén, sokkal előttünk már sátorok alatt volt az egész
udvarával. Amidőn mi is közelíténk a sátorokhoz, azt izenik nekünk, hogy
most nem lehet szemben velünk; mert rosszúl vagyon, hanem csak tartsuk a
ló száját a szálló helyünkre, amely a Dunaparton volt, a városon túl.
Erre csak lesütők a fülünket, látván, hogy micsoda durván bánnak velünk.
Micsoda változás! Ennekelőtte egynehány holnappal nagy pompával vittek
be Vidinben: most pedig még a városon sem akartak keresztűlvinni
bennünket, hanem a városon kívűl a kertek között kelleték sokat kerűlni.
Végtire a szállóhelyre érkezénk, és itt sátorok alatt vagyunk csak
magunk, mint a számkivetettek. 29-kén érkezénk ide. Már ezután a
fejdelem sem fogja mondani szokása szerént: „Hogy nagyobb becsűlettel
vagyon hozzám a porta, mint az atyámhoz volt.“
Ma ebéd után azt izenék, hogy a fejdelem szemben lehet a vezérrel, csak
menjen hozzája. De egy kevés idő múlva ismét azt izenék, hogy nem lehet;
mert a feje fáj. Nem akarásnak nyögés a vége. Tegnap pedig ismét jó
reggel megindúla az egész udvarával, és ide hagya bennünket. Már itt
meddig leszünk, télre hová visznek, isten tudja. De azt tudjuk, hogy a
fejdelemnek az egészsége igen rossz renden vagyon. Soha nem is volt
egészséges, amiolta ebben az országban jött. De kivált egy darab időtől
fogvást igen sárgódik. A harag pedig igen árt egészségének. Jó
egészséget kívánok kegyelmednek.