_Fetislán, 26. aug. 1738._
Kedves néném, a kegyelmed parancsolatjára Orsovát megvevők. Már most nem
berdót, hanem Allát kiáltanak benne. Ez a változás e szerént mene
végben: A commendáns látván, hogy a vezér teljességgel el nem szállana
alólla, valamíg meg nem venné. Azt is látá, hogy az ágyúk a kőfalakon
igen sok ajtókat csinálnának mindennap. De leginkább a vivé a feladásra,
hogy a hada igen betegeskedett; mert a sok nyughatatlanságon kívűl a
sziget igen egészségtelen. Tegyük ehez azt is, hogy a vezér kikiáltatta
volt, hogy aki ostromra megyen, annak 25 tallérja leszen. Erre való
nézve sok száz jancsár íratá fel magát. Az ilyen hírt, ha megvitték a
várban, gondolkozhattak a feladásról. A commendáns megizené 12-kén a
vezérnek, hogy küldene valakit hozzája, akivel végezhessen a vár
feladásáról. A vezér Ibrahim Effendit küldé, aki is mindeneket
elvégezvén, 15-kén a commendáns a vezérhez jöve – nagy tisztelettel
fogadá – és a vezérnek a várat feladá, aki is ajándékkal bocsátá visszá.
Ugyanazon a napon a jancsárok elfoglalák a várnak egyik kapuját, amég
egészen kitakarodik a német belőlle. Ugyanazon estve meglövék örömét a
táboron.
A mi hadunk már is kezd oszlani, és talám csak mi maradunk a vezérrel.
Az idén nem is tart tovább a hadakozás. A mi dolgunknak is csakhamar
vége lesz. A vezér azt izené tegnap a fejdelemnek, hogy készűljön; mert
30 ezer emberrel Temesvár felé mehet. Ma pedig megizené, hogy nem is
kell Erdélyről gondolkodni, hanem arról, hogy véle Vidin felé menjünk.
Az isten megoltalmazta édes hazánkot a rablástól. Elég a, hogy holnap
innen megindúlunk, és elhadjuk a fekete szalmával, földdel, fűvel,
fövénynyel elegyesen sült kenyeret. A vezér megigérte, hogy az úton
szemben lesz a fejdelemmel – meglássuk. Ezzel maradok kegyelmednek.