_Csernavoda, 19. febr. 1738._
Mi, istennek hálá, ide érkezénk tegnap, igen nagy bajjal: de
egészségesen. Tegnap húshagyó kedd volt, de mi még tegnap kezdettük a
bőjtöt, és ha mind úgy bőjtölünk, amint elkezdettük, koplalás lesz a
vége; mert semmit sem találtunk. Talám jobb lesz ezután; mert itt fogunk
maradni egy darabig. Útunk pedig igen havas volt – főképen, hogy
általjöttünk a hegyeken. Csaknem mindenütt jó bulgár faluk vannak, ahol
ennivalót lehetett találni – bort eleget. Már azokban a falukban
szalonna elegendő, amely Törökországban igen ritka liktárium. De elsőben
a bulgár asszony előtt keresztet kell vetni, és úgy ád szalonnát:
másképen nem adna. Oka ennek az, hogy ha egy töröknek adna szalonnát,
azt mások meglátnák, lakoznék érette. Csernavoda igen ocsmán helytt
vagyon: de nagy falu, szép házak vannak benne. Fele oláhok, fele
bolgárok lakják, kevés török. De gazdag kereskedők vannak itt. Mind
inkább Erdélyben kereskednek. A házak mind egyformán vannak építve.
Többet is írnék, ha volna mit. Én pedig maradok kegyelmednek.