_Konstancinápoly, 25. január. 1738._
A vezér tepnap megizené, hogy három vagy négy nap meg kelle indúlnunk,
és hogy ma a vezérhez kellene menni. Oda is menénk nagy vizes pompával;
mivel nagy eső volt. A vezér melléje ültetvén a fejdelmet, egy kevés idő
múlva kávét adata, és a fejdelemre egy nusztos mentét adának, és minket
felkaftányozának. E meglévén, a vezér és a fejdelem felkelének, és a
vezér a fejdelem kezében adá az ethnamét, amely levélben a császár
erdélyi fejdelemnek üsméri lenni a fejdelmet; a fejdelem is a vezér
keziben adá a portával csinált szövetségnek levelét, és elbúcsúzának
egymástól – és a nagy esőben mégáztatók a kaftánt. Ebéd után pedig a
császár harmincz lovat külde a fejdelemnek – a fele szép paripák voltak,
a fele közönséges lovak, és ezek mellé egy bécsi hintót hat lóval. Elég
a, hogy mi már készülünk a bévett szokás szerént, tudniillik igen szép
rendetlenséggel; mert holnapután el kell indúlnunk, vagy akarjuk vagy
sem. Azért nem írhatok többet.