_Konstancinápoly, 16. decemb. 1737._
Ma megláthatók, hogy miért kap az ember e világon. Az Aesopus mondása
mindennap bételjesedik; mert ez a bölcs, ha pogány volt is, de igazat
mondott; mivel egyszer azt kérdették tőlle, hogy mit csinálnak az
istenek az égben? azt felelé reá: „Hogy minden dolgok csak a, hogy kit
felmagasztaljanak, kit megalázzanak – egyiktől elvegyék, a másiknak
adják.“ E ma megtörténék a vezéren. Aki is a táborról visszátérvén, nagy
pompával ment keresztűl a városon. Talám ugyan érzette, mert szomorú
ábrázattal láttuk. A Mahomet zászlóját a császár udvarában letévén, a
házához alig érkezék, hogy a pecsétet elvették tőlle, és a vezérségből
kiiktatták. Mindenit elpecsételték, és a kalmakánt tevék a kerékre, hogy
ott üljön, amég lehet. Ennek a neve Mehemet Gyümrühcsi. Még eddig
hozzánk jól volt. De még eddig mi sem tudjuk, miben vagyon dolgunk. Ez a
vezér fővámos volt – elítélhetni, ha tud-é hadakozni. Ő lássa, csak
hozzánk jó legyen. Jó egészséget, néném.