_Konstancinápoly, 11. octob. 1737._
A fejdelem 7-dikben a kalmakánnál volt audientián, aki is egy paripát
küldött a fejdelem számára. Hasonlóképen mindenikünk alá is szépen
felöltöztetett lovakot. A csauz pasa jött a fejdelem után, és nagy
pompával vitte a kalmakánhoz. Ott csak kevés ideig lévén, egy nyusztos
mentét adata a fejdelemre: mireánk pediglen mindenikünkre egy kaftánt,
és azután mindnyájan megcsókolók az ő kalmakáni kezét, és visszátérénk
hasonló pompával. Elkezdők a komédiát, mert itt azt gondolják, hogy
mentől nagyobb becsűletet tesznek nekünk, a német annál inkább megijed.
Én már másodszor látok ilyen komédiát ebben az országban. A theátrumról
hogy szállunk le, meglássuk. Gratiánus azt mondja, hogy mihent a
czitromból a levit kifacsarják, elvetik – és mikor az ember a csorgóból
akar innia, meghajol előtte; de azután hátat fordít neki. Ilyen a világ!
A tegnapi napot nem mondhatom, hogy elvesztettük volna; mert a moldovai
és havasalföldi vajdánékot volt a fejdelem látogatni csak kevesed
magával. Mindenik reá tudta magát tartani. A fejdelmet megajándékozták –
bennünket is egyegy keszkenővel. Mindenik czifrán volt. Mindenikének
pedig a szépségével a férje megelégedhetik. Férfiú cselédjeket igen
keveset láttam, de szolgálót mindenikénél nagy sereggel – valamint egy
majorháznál a sok tyúk. A való, hogy a mi fejdelmünk igen hideg
szemekkel nézte ezeket a görög fejdelemnéket, se a szép tyúkoknak
balfelől való gondolatot nem adott; mert még abban az órában is a hideg
volt rajta, amely már egy darab időtől fogvást csaknem mindennap vagyon
rajta, és amiolta ebben az országban érkezett, az egészsége teljességgel
megromlott. Talám az is okozza a minden kicsidért való haragját. Való,
hogy egy szempillantás alatt elmúlik: de minden szempillantásban
megújúl. Jó egészséget, néném.