_Rodostó, 18. január. 1736._
A mindeneknek teremtője megadta érnünk ezt az esztendőt – hálá legyen az
ő szent nevének. Én elég bajban és szomorúságban értem meg, de aki a
keresztet adja, a vígasztalást is attól kell várni. A fejdelem levelét
vettem. Gróf Bonnevalnak elküldötte a procurátióját, hogy amég ide
érkezik, addig minden dolgát folytassa, és minden jószágát kezihez
vegye. A nekem nagy könnyebbségemre lesz, mert aki panaszolkodik, lesz
kire igazítanom. De a szegény urunk, ha ezt láthatná, keserves szemekkel
nézné a fiának ezen cselekedetét, hogy inkább bízza egy idegenre dolgát
s jószágát, mintsem olyanokra, kik gyermekségektől fogva szolgálták az
apját. De abban menthetem a fiát, hogy az atyja szolgáit nem üsméri;
Bonnevalt pedig Bécsben, minekelőtte a hitet megtagadta volna, még
generálisságában üsmérte. Akinek is a portán, hálá istennek, igen kevés
hitele vagyon. Isten azt úgy rendelte azért, hogy mások, kik őtet
akarnák követni, tanuljanak rajta.
Azt írod, néném, hogy a vezér helyett, kit az elmúlt holnapban letettek
vala, a Sziliktár agát tették helyébe. Ilyen a világ. Hihető, hogy
alkalmatosabb a hadakozásra; mivel nincsen több negyednapjánál, hogy itt
a városban kihirdették a muszkával való hadakozást. Hadakozzanak, nem
bánom – nekünk abban semmi kárunk, se hasznunk, csak az isten az
elménkben való békeséget adja meg. Ámen.