_Rodostó, 16. január. 1735._
Ha minden dolgunk úgy fog folyni ebben az esztendőben, valamint a Pápai
sógor munkája a portán, úgy minden dolgunk hátra mász, nem elé. A porta
nem adta teljességgel válaszúl, hogy az urunkot el nem bocsátja
Francziaországban, hanem, hogy most nem jovallja, és hogy még annak
nincsen ideje. De a császárok nem jovallása parancsolat, és a mi
elmenetelünkből semmi sem telik. Ki volt annak meggátolója, isten tudja,
de azt hinnünk kell, hogy ő mindent a mi jovunkra cselekszik – ez is
jovunkra fordúl, hogy el nem bocsátnak. Eztet most lelki szemmel nézzük,
de még jövendőben testi szemmel is meg fogjuk látni; mert ugyan is hát
ha a békeséget oly hamar meg akarják csinálni, mint amely hamar elkezdék
a hadakozást, akkor ott mit csinálnánk? Visszá fogadnának-é a
fészkünkben vagy sem? Nyugodjunk meg tehát azon, hogy jobban tudja a mi
Atyánk nálunknál, hogy mi jó nekünk. Háláljuk meg néki, amidőn
kérésünket meghallgatja, és áldjuk őtet, amidőn akaratunkat meggátolja.
Ide az isten olyan nép közibe hozott, aki a másokkal való jótéteményt
követi, és az ő kezek által bőségesen táplál minket, akiért háláadással
kell lenni a kézhez is. Micsoda szép dolog, édes néném, a jótétemény!
soha senki azért meg nem szegényedett; de sok gazdag ház pusztúlt el
azért, hogy abban az adakozást nem követték. Az adakozásnak
megbecsűlhetetlen hasznát veszik: de haszinte nem vennék is, amely nem
lehet, micsoda belső örömet nem érez egy nemes szív, amidőn valakivel
jót teszen, amidőn szükségiben valakit megsegít. Vizsgáljuk meg eztet
magunkban, és meglátjuk, hogy inkább vígad akkor a szívűnk, mint az
estig való tánczolásban. Ne szégyeneljük-é, hogy erről egy pogány
császár mi szép példát ád? akinek is este esziben jutván, hogy azon a
napon semmi kegyelmességét nem mutatta, mondá: „A mái napot
elvesztettem, mert senkivel jót nem tettem.“
Aminap olvastam, hogy egy adakozó embernek ezeket a szókat írták a
koporsójára: „Amit elköltöttam, azt elvesztettem; amit bírtam, azt
másnak hadtam; és amit másoknak adtam, azt maradandó helyre eltettem.“
De attól nem tartok néném, hogy az egerek megegyenek a fösvénységért,
mint egy lengyel királylyal bántak. Hát az egészség mint van? mert régen
nem vettem leveledet – vagyon harmadnapja. Póla téti.