_Rodostó, 16. junii, 1734._
Most hozák hírit, hogy a muszka és a saxo obsideálta Danczkát. Minden
ösvényt, lyukat bedugott, hogy Stanislaus király ki ne repűlhessen. A
várost mind lőni, mind megvenni könnyű: de azt igen nehéz megoltalmazni,
hogy a király onnét el ne mehessen. Akinek is még arra kell szánni
magát; mivel a franczia hajók nem igen nyargalnak segítségire. Amely
várat pedig meg nem segítenek, megveszik. Annál is inkább, hogy soha a
danczkai praesidium olyan játékban magát nem gyakorlotta. De hadjuk el
Danczkát, úgy is ott most sok álgyúdörgések vannak, és sétáljunk
Oloszországban, és nézzük meg, hogy ott mint vendégeskednek az oda gyűlt
sokféle hadak.
Azt mondják, hogy ott már két vagy három várot megvett a franczia. De,
ami legnagyobb, még Mediolánumban sem kiáltanak már berdót.
Ilyenformában nem igen jól folynak a császár dolgai Oloszországban.
Hogyha pedig a spanyol ház egyszer gyökeret kezd verni Oloszországban,
amint már elkezdette, félő, hogy a vendég ki ne vesse a gazdát házából.
A spanyol király fia, az anyjára maradott három herczegséget ment volt
bírni Oloszországban. De, ha szerencsés lehet, talám még felállítja a
siciliai királyságot. De akármit csinálnának ők, csak nekünk is valami
cseppenne hasznunkra. De se szememmel nem hallok, se fülemmel nem látok
olyat, ami arra fordúlhatna. Az is meg lesz annak idejében.
Édes néném, mi szép dolog sokáig élni. Ebben a saeculumban 33 esztendő
tölt el, de azon kevés idő alatt igen nagy dolgok mentenek végben. Hát
még, ha élünk, mit nem érünk? Azt is megértem, hogy mikor valamit küld
ked nekem, megpanaszolja. De a panaszostól az ember hízik: noha azt
szokták mondani:
Nincs keservesb kenyér, kit adnak panaszszal,
Bőven elegyítve van mérges kovászszal.
Áztatni kell gyakran sok könyhullatással,
És annak élete van nagy suhajtással.
De, édes néném, ha panaszolod is, de nem háláadatlannal van dolgod, és
azt ne tartsad azonban:
Te nagy ajándékot ne adj barátodnak;
Mert őtet csinálod háláadatlannak.
De én is utánna teszem, ha el kellene egyik fülemet is vesztenem:
Ki ajándékinak a számát felírja:
Már azoknak többé érdemét ne várja.
Tudom azt fogod mondani, hogy jól aludtam az étszaka; mert a jó aluvás
után könnyebb verseket gyalúlni. Elrakván hát a verscsináló
szerszámimot, maradok édes néném mindenkor.