_Rodostó, 27. julii 1734._
Néném, irtóztató nagy dolgok mennek végben ezen a mi keserves
lakóhelyünkön. Mi csendesen aluszunk: másutt meg erővel fektetik le arra
a hosszú álomra az embereket. Haszinte azok a nagy dolgok minket
kirekesztenek is magok közűl: de imádjuk az istennek munkáit másokon is,
és azután léptessünk Danczkára. Ahol is megszűntek már az álgyúlövések;
mert a város feladta magát a muszkának. Akiknek is kell fizetni
egynehány száz ezer forintot, hasonlóképen a saxóknak is, hogy a várost
fel nem prédálták. Igen drágán fizették meg a vendégfogadást. Hihető,
hogy másszor nem kívánnak szállást adni olyan vendégnek, akiért úgy
elrontották a városokot és annak hóstátjit, hogy húsz esztendeig sem
állítják helyre. A várost pedig azután adták fel, minekutánna onnét
Stanislaus király kirepűlt volna csak harmadmagával. Aki is nagy
veszedelemre adta magát, és akit minden rejtekben megkerestek a muszkák,
de már késő volt; mert a kaliczkából kiszaladott volt a madár, és a
prussiai király földére ment Kénispergában – ott már ne féltsük a
muszkáktól.
A való, hogy elhagyván Lengyelországot, a királyságát is elhadta. De,
aki legelső indítója volt az akadálynak, hogy lengyel király lehessen,
drágán fizeti meg; mert ez a példabeszéd: „Aki másnak vermet ás, maga
esik belé“ nem csak az olyanoknak szól, mint mí, hanem a császároknak
is. Amint aztot meglátjuk, mihent Danczkáról Oloszországban érkezünk.
Iromtassunk oda tehát, és nézzük meg, hogy ott mint vendégeskednek; mert
sok császármadarát öltek ott meg. Mivel azt bizonyoson írják, hogy a
spanyol, franczia és a sabaudus megverték volna a németet, és a harcz
Párma mellett lett volna az elmúlt holnap végén. Mindezek örvendetes
dolgok a spanyol király fiának, aki csak huszonkét esztendős korában is
igen közelít a korona elnyeréséhez. Mi jól lovagol az, kit az isten
kegyelme hordoz! Mi könnyen végbe megyen dolga az olyannak, akit az
isten segít. A Rhenus mellett pedig a franczia megvette Philipsburgot.
Eugenius minden hadával ott volt, hogy nagyobb bizonyságot tehessen a
vár megvételéről. Amely franczia generális megszállotta volt, azt kevés
idő múlva egy álgyúgolyóbis homlokban ütötte. Itélje el ked, ki volt
erősebb. Magunk felől is írnék kednek, ha volna mit. De mi még
mindezeket távúl nézzük; mert a szegénynek a szerencséje is szegény. De
az a vigasztalásunk vagyon, hogy aki ezeket a nagy dolgokot míveli,
minket is lát, és megemlékezik rólunk annak idejében. Szeress néném, és
légy jó egészségben. Ámen.