XCVIII.

_Rodostó, 4. martii, 1733._

Édes néném, a királyok is csak úgy béhúnyják a szemeket, valamint mí.

Mert éppen most hozák hírül hogy első februarii a lengyelországi király

Augustus csak úgy holt volna meg, valamint egy közönséges ember. A lélek

kiment belőlle, s a halál benne maradott. Az isten nyúgoszsza; mert jó

király volt. Ha sokáig uralkodott, meg is érdemlette; mert talám soha

király úgy nem tudott élni a királysággal, mint ő. Soha a lengyeleknek

olyan királyok nem volt, aki nékik a sok vendégséget, sok százféle

múlatságot adott volna mint ő. Az asszonyokról nem is szólok; mert azok

száz esztendeig gyászolhatják – életében a paradicsomról sem

gondolkodtak, úgy tudta őket múlatni és kedveket keresni. Egyszóval

elmondhatni, hogy méltó volt a királyságra, és tudta annak mind hasznát

venni, mind e világi gyönyörűségekre fordítani. Eleinte, a való, hogy

igen tövises volt királysága mind addig, míg a svéciai királyt meg nem

verék; de azután tudta a sok rózsát leszedni. Micsoda kimondhatatlan sok

jó nem következett az ő vallásunkra való megtérésével? Luther Mártontól

fogva Saxoniában volt a gyökere és fészke a lutheránus vallásnak.

Kétszáz esztendeig tartott, azolta a saxoniai electorok palotájában nem

mondották a szent misét: de most mind ott, mind másutt az országban azt

mondják. Micsoda nagy dicsőségire az istennek, és nagy hasznára lett az

anyaszentegyháznak az ő megtérése. Már a fia pápista – annak a gyermekei

pápisták – kevés idővel ezután az egész ország is a lesz. A mi urunknak

igen jóakarója volt.

Lehetetlen, hogy már hadakozást ne lássunk Európában, annyi sok ideig

tartó békeség után; mert a lengyelországi királyválasztás nem szokott

csendesen végben menni. Ahoz most kettő tart számot: a megholt király

fia és Stanislaus. – Az elsőnek pártfogója lesz a császár és a muszka

czárné; a másodiknak pedig a franczia király; mert minthogy a leányával

hál, tartozik is segíteni. Már ezek hadd pereljenek egymással. Tudom,

hogy ezeknek réz prókátorok leszen – valamint mikor a franczia király a

feleségét illető tartományért hadakozást kezde a császár ellen, azt

kérdé Leopoldus a franczia követtől, hogy micsoda igazsága vagyon az

urának, hogy hadakozást akar indítani? Azt felelé a követ, hogy azt nem

tudja: hanem azt tudja, hogy az urának már készen vagyon kétszáz ezer

prókátora, azok meg fognak felelni. Meg is nyeré perit. Édes néném,

micsoda szép dolog annyi prókátorral perelni. De az is szép dolog, ha

ked egészséges, főképpen a bőjtben.

Zágoni Mikes Kelemen törökországi levelei (2. kötet) · 第 17 / 176 题