_Rodostó, 4. martii, 1733._
Édes néném, a királyok is csak úgy béhúnyják a szemeket, valamint mí.
Mert éppen most hozák hírül hogy első februarii a lengyelországi király
Augustus csak úgy holt volna meg, valamint egy közönséges ember. A lélek
kiment belőlle, s a halál benne maradott. Az isten nyúgoszsza; mert jó
király volt. Ha sokáig uralkodott, meg is érdemlette; mert talám soha
király úgy nem tudott élni a királysággal, mint ő. Soha a lengyeleknek
olyan királyok nem volt, aki nékik a sok vendégséget, sok százféle
múlatságot adott volna mint ő. Az asszonyokról nem is szólok; mert azok
száz esztendeig gyászolhatják – életében a paradicsomról sem
gondolkodtak, úgy tudta őket múlatni és kedveket keresni. Egyszóval
elmondhatni, hogy méltó volt a királyságra, és tudta annak mind hasznát
venni, mind e világi gyönyörűségekre fordítani. Eleinte, a való, hogy
igen tövises volt királysága mind addig, míg a svéciai királyt meg nem
verék; de azután tudta a sok rózsát leszedni. Micsoda kimondhatatlan sok
jó nem következett az ő vallásunkra való megtérésével? Luther Mártontól
fogva Saxoniában volt a gyökere és fészke a lutheránus vallásnak.
Kétszáz esztendeig tartott, azolta a saxoniai electorok palotájában nem
mondották a szent misét: de most mind ott, mind másutt az országban azt
mondják. Micsoda nagy dicsőségire az istennek, és nagy hasznára lett az
anyaszentegyháznak az ő megtérése. Már a fia pápista – annak a gyermekei
pápisták – kevés idővel ezután az egész ország is a lesz. A mi urunknak
igen jóakarója volt.
Lehetetlen, hogy már hadakozást ne lássunk Európában, annyi sok ideig
tartó békeség után; mert a lengyelországi királyválasztás nem szokott
csendesen végben menni. Ahoz most kettő tart számot: a megholt király
fia és Stanislaus. – Az elsőnek pártfogója lesz a császár és a muszka
czárné; a másodiknak pedig a franczia király; mert minthogy a leányával
hál, tartozik is segíteni. Már ezek hadd pereljenek egymással. Tudom,
hogy ezeknek réz prókátorok leszen – valamint mikor a franczia király a
feleségét illető tartományért hadakozást kezde a császár ellen, azt
kérdé Leopoldus a franczia követtől, hogy micsoda igazsága vagyon az
urának, hogy hadakozást akar indítani? Azt felelé a követ, hogy azt nem
tudja: hanem azt tudja, hogy az urának már készen vagyon kétszáz ezer
prókátora, azok meg fognak felelni. Meg is nyeré perit. Édes néném,
micsoda szép dolog annyi prókátorral perelni. De az is szép dolog, ha
ked egészséges, főképpen a bőjtben.